1

Pia a számítógépe fölé görnyedve ült már több órája, a szeme már könnyekben úszott a vibráló monitortól, a feje hasogatott, de az agya mégis folytatásra ösztönözte. Hosszú, göndör fekete haja kontyba a feje tetejére volt kötve, a hajából kiálló ceruzák gésára emlékeztették a  férfit ahogy az agyongyötört nőt nézte. A nő  rövid lábait maga alá gyűrte, apró törékeny testét nekifeszítette a billentyűzetnek.

-Már csak pár mondat.-morogta magában a lány.-Hogyan tovább?-szólt halkan a kiskutyához, aki a lába alatt élvezte a ventilátor hűs levegőjét. A kutyus épp hogy csak megemelte a fejét, hogy a lányra nézzen, majd unottan visszafektette elülső lábaira.

-Na szép, te se tudod, de ahogy látom nem is érdekel.

Pia erőt véve magán felállt a géptől és kikapcsolta, majd a fürdőben beállt a langyos víz alá és hagyta hogy az végig csorogjon a testén. Libabőrös lett a lágy érintéstől amit a vízsugarak okoztak neki, a fejfájása enyhült, a tudat kitisztult. Lassan kezdte felfogni az elméje, hogy végre  megírta a forgatókönyvet. Így talán könnyebb lesz a szövegtanulás is, hogy a saját mondatait kell bemagolnia. Befejezte amit elkezdett, igaz , hogy ezzel még csak magának bizonyított , de végre kezdte belátni, ez volt a legfontosabb és egyben legfelemenőbb érzés eddigi életében. Gyermeki izgalommal várta a két hónap múlva kezdődő forgatást.

A zuhanyzóból kiérve a hűtőből előkapott egy sört, felvette a mobilját és kivonult az teraszra. Látta, amint a férfi is épp ott ül,a mellette lévő parti villa medencéjénél egy hintaágyon. Sokszor ülnek kint mind ketten, ám soha nem beszélnek egymással, még nagyon köszöni sem szoktak. Csak ülnek mind ketten magányukban, néha néha telefonálgatnak. Nem sűrűn van társaságuk, akkor is csak épp egy két fő. Igaz a férfi csak pár hónapja költözött be a szomszédba.

Pia azon gondolkodott, ahogy a sötétben kirajzolódott a fiatal , magas férfi alakja, hogy vajon miért van ilyen sokat az is egyedül. Ő választotta? Vagy csak a sors hozta így? Vajon van köztük hasonlóság? Nem tudta a válaszokat, azt viszont sejtette soha nem kap rájuk választ.

Pia maga élvezte a magány minden pillanatát, szerette hogy végre egyedül azt tehet amit akar, a maga ura és a maga vágyának megálmodója,megcselekvője. A hirtelen ölébe hullott lehetőségeket a legjobban használta ki.


Sokszor gondolkodott, hogy vajon mi mást is álmodhatott volna még magának, de mindig ugyan ide lyukadt ki. Mindig is erre vágyott és tudta, hogy a szavak és a színpad nélkül amit a papír jelentett eddig számára ,nem lenne teljes az élete.

Az írás iránt még otthon kezdett el érdeklődni mikor egy kiadónál volt titkárnő és rengeteg kéziratot kézbesített a főnökeinek, néha , mikor nem volt sok munkája azokat olvasgatta, akkor jött rá, hogy szívesen megpróbálkozna a műfaj egy másik válfajával. Pia a filmek szerelmese volt ezért az írást és a filmet forgatókönyv formájában egyeztette össze.

A férfi a teraszon az óceánnal szemezett, nézte a magasra törő hullámokat, ahogy a magasból visszazuhannak oda ahonnan elindultak habot hagyva maguk után. Olyan jó lenne egyszerűen csak felállni és belegázolni és hagyni, hogy az áramlás csak vigye magával. Gondolta! De hát miért is nem elégedett az életével, mikor mindene megvan amire vágyott. Mindene! Csodás karrierje, remek családja, szerető barátai. Hmm, nevetett fel gúnyosan magában. Jah, mindene, csak pont nem tud velük időt tölteni, nem élhet úgy mint egy hétköznapi ember, mert minden pillanatát, mozdulatát, emberek ezrei nézik árgus szemekkel. Eszébe jutott a mai nap. Itt minden más, itt nem esnek neki a nyílt utcán, itt elmehet egy étterembe. Nem állítja, hogy nem kell aláírnia, nem kell fényképezők előtt pózolnia, de legalább nem kiabálnak, nem futnak utána. Bezzeg bent a városban! Itt viszont diszkréten, a magánéletét tiszteletben tartva szemlélik. Bár attól ő sokszor még úgy érzi magát mint egy kirakati majom. Szeretett inkább a lakásában maradni, és ott is az teraszon ülve a szomszéd lányt figyelni. Vajon ő is magányos? Vajon ő mit gondol róla? Többször gondolkodott hogy ráköszön, és beszédbe elegyedik vele, de félt, ha kiderülne ki is ő nem iránta érdeklődne.  Nem is sejtette, hogy szomszédja még talán nagyobb hírnévnek örvend , mint ő maga.
Ma ezen a varázsos éjszakán, a forróságban, ami itt elég sűrű  úgy döntött, dacol az elveivel és megszólítja a telefonját lázasan böngésző lányt. Elszántsága köszönhető volt az elfogyasztott sör mennyiségének is, bár igazából nem nagy ivó lévén az a kettő amit ez imént távozó Tim barátjával elfogyasztott még nem nevezhető mennyiségnek.

- Hosszú napod volt? kérdezte halkan az alig pár méterre lévő lánytól, aki úgy meglepődött, hogy kiesett a kezéből a telefon. Természetesen a férfi ezt félre is értelmezte, azt hitte a személye miatt a nagy riadalom és már átkozta magát, hogy miért is nem maradt nyugton.

-Jesszus! -sikkantott fel Pia-Megőrültél, basszus,? A frászt hoztad rám.-nevetett.

A férfi fellélegzett, hogy mégsem ismerte fel, bár a sötétben nem is nagyon lehetett látni rendesen a vonásaikat.

-Ne haragudj, én csak gondoltam, miután hónapok óta együtt töltjük az estéinket, még ha csak formálisan is, megkérdezem milyen napod volt.

-Húú, hát köszönöm, hogy érdeklődsz! Fárasztó, ha egy szóval akarnám jellemezni, ha kicsit bővebben, akkor az már más tészta. Ha van időd reggelig tudnám sorolni mit csináltam!-mosolygott Pia, nevetések között.

-Mindig ennyit nevetsz?.-kérdezte a férfi

-Mindig ennyit kérdezel?-nevetett a lány-Amúgy igen, általában nevetek.

-Az jó, ezt eddig nem gondoltam volna rólad.

-Miért?

-Hát,-kezdte a férfi óvatosan-itt ülsz minden este egyedül, csak néha -néha vannak vendégeid és olyan... magányosabbnak hittelek.

-Valóban nem vagyok társasági primadonna, de magányos nem vagyok..annyira.- Pia a végét már suttogta-.De te sem vagy valami nagy társági ficsúr. Bár keveset vagy itthon.

-Igen sokat vagyok távol, ezért mikor hazajövök, nem szeretek kimozdulni.

-Mivel foglalkozol?-kérdezte Pia.

A férfi elsápadt, nem is tudta miért is gondolta, hogy ezt az általános tiszteletkörökhöz tartozó kérdést kihagyhatja és csak úgy elcseveghet a lánnyal.

-Nem érdekes.-vágta oda foghegyről, ami a lányban még nagyobb kíváncsiságot ébresztett, de nem akart tolakodó lenni.

-Hát jó, ha nem hát nem!

Sokáig csak hallgatták a város zaját, nézték a csillagokat  és mosolyogtak egymásra. Végül a lány törte meg a csöppet sem kínos csöndet.

-Szeretsz olvasni? -nézett a férfira.

-Igen, amikor az időm engedi szoktam is.

-Milyen műfaj?-mosolygott a férfira Pia és rájött még be se mutatkoztak.

-Mindenevő vagyok-mosolygott a  férfi is.Mit olvasol éppen?

-Duncan Shelley-vágta rá a lány

-Neee- röhögött fel a férfi.-komoly? Én is!

-Hát ez érdekes-merengett el a lány. Melyiket?-kérdezték egyszerre.

-Az elme gyilkosai.

-Amer tánca-mosolygott Pia


Ott ültek a a csillagos ég alatt , hallgatták a tenger morajlását  mosolyogtak a világra.....

Pia végiggondolta ki is lehet ez a férfi és eszébe jutott szívesen megismerné. Jó beszélgető társ, kellemes a hangvétele, nem tolakodó és kicsit humoros is.

-Amúgy Pia Hower  vagyok.-mosolygott a sötétségben a férfira.

A férfi úgy döntött, hogy őszinte lesz, egyszer, hiszen neki is joga van életet élni és nem csak a filmvásznon csillogni. Hiányzott neki a hódítás, a gyengédség, a nő az életéből. Ezért büszkén kihúzta magát, majd halkan az éjszakába rebegte volna, ki is ő valójában mikor leesett neki a lány kiléte és pillanatok alatt végigfutott az agyán, hogy talán akkor még sincs semmi szégyellni valója.

-Greg Baker, részemről a szerencse kisasszony.

Pia hangosan felnevetett, majd rágyújtott egy cigire, és kérdőn nézett a tétován egyik lábáról a másikra álldogáló férfira.

-Ne haragudj. Örülök, és csak azért nevetek, mert sejtettem, de nem mertem volna megesküdni rá.

-Jézus, te mindig ennyit beszélsz?-röhögött a férfi.

-Igen, általában, ha zavarban vagyok, és ha képtelenségnek érzem ami velem történik!

-Miért képtelenség az , hogy szomszédok vagyunk és megszólítalak?

-Nem az a képtelenség, hanem az, hogy én még ezt sem kezelem normálisan.Gondolom, más sikítozna, vagy dicsérne, de én semmit nem tudok rólad, vagyis többet mint a rajongóid, de mégis átlagos dolgokat. Tudom, milyen sört iszol, mennyit cigizel, kiket fogadsz az otthonodban. Átlagosakat. Érted mit akarok itt hablatyolni?

-Azt hiszem azt próbálod a tudtomra, adni, hogy leszarod ki vagyok, nem ismersz és nem érdekel, hogy színész vagyok?

-Igen, valahogy így, de nem akarnék ilyen nyersen és bántón fogalmazni, és az sem igaz, hogy nem érdekel hogy ki vagy, de nem azért mert mi a munkád! Sőt, még akár a munkád miatt is, hiszen ha jól tudom, te szerepeltél az egyik filmben amit én írtam?-húzta fel Pia a szemöldökét.

-Nem, nem kaptam meg a szerepet.-röhögött vissza Greg

-Na szép, sajnálom!

-Semmi baj! Van kedved holnap meginni valamit, akkor folytathatnánk a beszélgetést, de most mennem kellene, mert reggel forgatok és kinyírnak ha használhatatlan leszek!

-Persze, de csak későn érek rá.

-Semmi baj, főzök neked vacsit. Remélem bírod a kiképzést, eddig még csak majdnem öltem meg a családot és a barátokat a főztömmel.

-Oh, micsoda megtiszteltetés művész úr, akkor holnap. Most viszont azt hiszem takarodót fújok én is! Jó éjt.

-Jó éjt!...És Pia, egy jó tanács! Mielőtt nekiállsz az esti teendőidnek, a sötétítőt nem árt elhúzni!

Na szép, Pia fülig vörösödve tűnt el , Gegnek sikerült lányos zavarát előhozni. Nem gondolta volna, hogy bárki az ő ablakait figyelné, de ha jobban belegondolt a férfinek igaza van. Sosem húzta még be őket.

Pia álmatlanul forgolódott az ágyában. Greggel a szomszéd színésszel folytatott beszélgetésén gondolkodott. Magában felnevetett a képtelen helyzeten. Tudta, hogy a férfi híres, nem is olyan régóta, mégis neki csak  egy: egy szomszéd volt! Rájött, hogy sok mindent nem tudnak egymásról, elég nagy késztetést érzett, hogy felpattanjon és neki álljon szörfölni a férfi után az interneten de, aztán mégsem tette, hiszen ki is ő, és hogy jön ahhoz, ha már a férfi meginvitálta magához , hogy a magánéletében vájkálva eljátssza a bizalmát és annak lehetőségét, hogy esetleg barátok lehessenek. De miért is érdekli ez őt annyira? Elmélkedett. A lány mégis csak kipattant az ágyból, töltött magának egy kis üdítőt majd egy cigivel a konyhaasztalhoz ült a ház sötétjében, bekapcsolta a laptopját és olvasni kezdett,na nem a srácról a szomszédban, hanem csak úgy, általánosságban.

Másnap egész napos tárgyalásokból Pia hazavergődve a nappali közepén álló kanapéra vetette magát, tuda, hogy a rendezővel kell vacsoráznia. Sok kedve nem volt hozzá, de már egy ideje randizgattak egymással, ám mégis a hetek óta tartó ismerkedés egy helyben toporogva várt az ítéletre: marad, vagy megy? Pia nem tudta eldönteni akarja e a viszonyt, bár be kell vallania erősen vonzódott a férfihoz szexuálisan, ám a személyiségéről a hetek alatt kiderült, nem más mint egy felszínes pöcs. Tipikus gazdag , anyuci egy szem fiacskája, aki valamely okból, nem mer hozzá közeledni. Testileg! Pia sokadszorra hallgatta végig a magas röptű és valóban intelligens beszélgetéseket, de kezdte kissé untatni. Rettentően zavarta a nőiességét is, hogy még csak egy csókot sem kapott a sokadik alkalom után. A lányt kifejezetten bosszantotta a férfi maximális asszexualitása.

Pia a kanapén vergődve, magában tobzódott, hogy mit csináljon, majd hirtelen felpattant és kisietett az teraszra, hátha újdonsült barátjától tanácsot kérhetne. Rágyújtott majd óvatosan , nem túl feltűnően nézelődni kezdett, mozgásra várva. Nem járt sikerrel, a szomszéd ,vagy nem volt otthon, vagy nem vette észre, hogy a lány kint üldögél.

Pia, a jó tanács hiányában öltözni kezdett, már nem érdekelte annyira ez az egész randizás, mint ezt eddig hitte. Magában azon fohászkodott, hogy reméli nincs köze a jóképű szomszédnak az érzéseihez, ám be kellett hogy vallja, a rendező közel sem olyan érdekfeszítő emberként, mint az ismert idegen az éjszaka csendjéből, azért kelletlenül, de felöltözött és a megbeszélt helyre fuvaroztatta magát egy taxival. Taxival, ugyanis szándékában állt, egy kis mennyiségű alkohol elfogyasztása a benne felmerült kételyek, és feszültségek oldására.

Az étteremben látta, ahogy Steven már fogkrémpaszta reklámba illő vigyorral integet neki.

-Szia.-adott két puszit az arcára, de ő közelebb húzta a tarkójánál fogva és végre valahára megcsókolta. Nem mondhatná, hogy nem érte váratlanul, de jól esett neki , ha másért nem, végre bebizonyosodott, hogy vonzó a férfi számára.

-Húú.Gyönyörű vagy.-lihegte. Végignézve magán be kellet vallja valóban, akaratlanul is, de szexire vette a frigurát, a haja leengedve simogatta a kivágott ruhában a hátát, a füstös tekintete sokat sejtetett, a magasan zárt dekoltázsú ruha pedig kompenzálta,hogy a háta egészen a csípőjéig szabadon van.


-Öülök, hogy tetszik. -mosolygott.

A vacsora nem telt túl esemény dúsan. Egy két koktél, egy kis kacér mosoly, és már indultak is hazafelé. Az étterem előtt még a férfi megcsókolta a lányt, majd hozzá fordult!

-Pia, van kedved feljönni egy italra?-kérdezte Steven váratlanul, ám Pia tudta, hogy várja a szomszéd srác és ki nem hagytam volna azt az estét, amit az ismerős idegennel tölthet.

-Sajnálom, de még van mára egy halaszthatatlan találkozóm, tudod, barátnői segélyszolgálat!-hazudta. Nem volt ellenére ez a kis flört, de a férfi csókjai a maradék szexuális vonzódását is kiölték a lányból. Piának semmi kedve nem volt egy langyos együttlétre, utána meg a kínos magyarázkodásra, hogy miért is nem karja többé. Az eddig randikból a lány levonta a konklúziót : ez a férfi lehet, hogy maximálisan jó és sikeres rendező, tűzön vízen harcol a produkció sikeréért, de az életben elég visszafogott.

Pia, sem külsőre, sem belsőre nem volt hivalkodó jelenség, de a hálószobai elképzelései azért nem a langyos, rózsaszín köd után ábrándoztak. Víziói inkább szóltak a szenvedélyes erotikáról, huncut, rakoncátlan játékokról, mintsem az unalmas hétköznapiságról.

-Sajnálom, akkor talán legközelebb. Jah, és élvezd ki a szabadságodat, megérdemled Pia, kemény hónapok vannak mögöttünk.-lehelte a férfi nyöszörögve a csalódottságtól.

-Köszönöm Steven, remélem neked is jó utad lesz. Viszlát két hét múlva az irodában.- Ölelte meg azért a nő  vigasztaló gesztusként.

-Azért hívhatlak?-nézett a férfi a nagy zöld szemekbe.

-Hát persze.-mosolygott Pia a taxiba szállva és már mondta is be a címet a sofőrnek.


Késésben volt, alig várta, hogy végre az ismerős házak között találja magát. Pia szíve a torkában dobogott. Kicsit sunyinak érezte magát, amiért hazug indokkal otthagyta a férfit az étterem előtt  az idegenért, akitől nem is tudja mit remél. Barátságot, az már biztos, de mégis érezte, hogy nem mindennapi lesz. Hiszen ki ismerkedik teraszokon? Főleg híres emberekkel