2

Pia sietősen szaladt be a tengerparti házba, hogy gyorsan átöltözzön. Magára kapott, egy kényelmes pantallót és egy hosszított trikót, magához vett egy otthonról hozott édes vörösbort és könnyed léptekkel a part felől közelítette meg szomszédját. A tornácon apró mécsesek égtek, a medence melletti asztalon, már ízlésesen sorakoztak a falatok. A férfi az ajtófélfának támaszkodva várta, belekortyolt a sörébe, majd elébe sietett.

-Jó estét-nyújtott kezet barátságosan.

-Szia! - suttogta Pia. Kissé zavarban volt, sutának érezte magát, főleg így , hogy immár, közelről, szemtől szemben figyelhette a férfi vonásait, amik igen csak kedvére valóak voltak.

-Foglalj helyet. Kérsz egy pohár bort-nézte őt zavartan a férfi is.

-Igen! Köszönöm, és parancsolj-nyomta a kezében lévő üveget a srácéba- elfogadom. Nagyon szép a teraszod, igazán hangulatos. Ha tudom, hogy van medencéd, már rég rád akaszkodtam volna.-nevetett zavarában Pia.

-Neked nincs?-kérdezett vissza Greg.

-Nem nincs, csak egy jakuzzim van, de az is bent. Az óceántól meg egyenesen rettegek.-nevetett ismét zavartan a lány.

-Megint nevetsz.-állapította meg a jóképű szomszéd.

-Bocsánat, de tudod, zavarban vagyok.

-Miért?-kérdezte felhúzott szemöldökkel, féloldalas mosollyal a férfi.

-Nem is tudom.

Greg ugyan így érezte magát, de férfi lévén, még véletlenül sem mutatta volna ki őszintén az érzéseit , illetve, benne inkább a kíváncsiság dominált. Volt Piában valami megfoghatatlan titokzatosság, szomorúság, ami kihívásként ott lebegett a férfi előtt, hogy megfejtse. Nézte a lányt a fénynél és sokkal szebbnek ítélte, mint ahogy eddig a messzi mustra során megállapította.

-Egészségünkre -emelte fel a poharat immár helyet foglalva a lánnyal szemben.-Hm, ez nagyon finom! Honnan való, nem tudom értelmezni a címkéjét.-tette le a poharat.

Pia elkalandozva nézte a hosszú ujjakat, a férfiasan eres kezet, miközben válaszolt.

-Magyarországról- nézett végül a zöldeskék szemekbe.

-Fogalmam sincs, hogy az hol van-nevetett fel a férfi, kissé felszabadultabban.

És Pia mesélni kezdett, mesélt a hazájáról. A kicsiny kis városról,a honnan elindult. Elmesélte, hogyan és miért is került ide, milyen vágyak és ambíciók hajtották. Gondosan kihagyva a tragédiáit, ellenben a szép emlékeket nevetgélve nagy elánnal osztotta meg. Felidézte a nemrégiben otthon töltött napokat. Beszélt Riáról és annak munkájáról, meg egy kicsit magáról. A férfi élvezettel itta minden szavát, akár csak azt a zamatos Balatoni bort, ami Pia egyik kedvence volt.

-Szóval, ha jól értem, igazából már gyerekként is vonzott a színészet, a filmek világa? Akkor miért is az írásnál kötöttél ki?- gyújtott rá közben a férfi Piát is megkínálva aki készségesen és örömmel fogadta el a káros nikotint tartalmazó pálcikát.

-Ez hosszú folyamat volt, de a lényege az, hogy így az összes szerep az én kezemben van, én formálom olyanná, amilyenre én szeretném. Kicsit önzően hangzik, de így ki tudom élni a magamban meglévő aspektusok mindegyikét. Tudok egyszerre vidám és szomorú lenni. Szeretni és gyűlölni is képes vagyok így egy azon időben. Vagyis magam adhatom!

-Ilyen vagy?-kacagott fel a férfi.

-Igen! Makacs, de megértő, aranyos, de harcias, független és függő.-mosolygott Pia a férfire.

-Hát, magyarán boszorkány?

-Igen, teljes mértékben-kacagott már Pia is, -És te?

-Én? Hát én is egy kisvárosból nőttem ki magam, de közel sem olyan esemény dús a gyerekkorom mint neked. Iskola, majd kisebb munkák és végül a hírnév- mutatott idézőjelet a kezeivel.

-Barátok?-kérdezte csendesen Pia.

-Persze, vannak, de az az igazság, hogy annyira sokat vagyok távol, amikor meg végre itthon vagyok, jobban esik pihenni. Vagy megnézni egy filmet, vagy elmenni színházba.Esetleg egyszerűen csak sétálni. Ám az én drága haverjaim, még mindig gyerekek. Engem már nem nagyon mozgat meg egy éjszakai bár varázsa. Sokkal inkább utazgatnék, persze nem munka ügyben. Vannak barátaim aki viszont már babáznak, gyereket nevelnek. Na nálam ez is egyenlőre csak távoli remény.

-Értem. Következő munka?-kérdezte Pia, miközben belekortyolt a mélyvörös italba.

-Hehe-nevetett fel Greg- Komolyan kérdezed?

-Persze!-nézett rá a lány meglepetten-miért, talán titok?

-Nem, de neked tudnod kéne!

-Miről kéne tudnom?

Pia teljesen összezavarodottan nézte a férfit, vajon mit is akar mondani, nem értette. Újabb cigire gyújtott nagyot kortyolt az alkoholból és egyenesen a férfi szemeibe nézett.

-Nem értelek, tényleg!- húzta össze a szemöldökét és vetette be a legrosszabb nézését amitől általában mindenki menekülni szokott.

-Az őrület főszerepét én fogom játszani!-mondta Greg tetetett nyugalommal.

-Hogy?-Piát leverte a víz, a torka kiszáradt, Ő erről miért nem tudott? Ez volt az első gondolata. A másik pedig, hogy neki ezzel a félistennel kell majd a saját maga által megformált elmebeteg jeleneteket eljátszania. Képtelenség! Abban viszont biztos volt, hogy Greg nem sejti hogy ő a másik szereplő.

-Mikor tudtad meg?-kérdezte a lány miután rendezte a vonásait.

-Ma, de talán nem tartasz alkalmasnak rá, hogy ilyen furán reagálsz? Ugye nem hiszed, hogy ez miatt szólítottalak meg? Akkor még esküszöm nem tudtam, hogy megkaphatom a szerepet, és azért nem...

-Állj! -intett Pia.- Gondolom, hogy nem vagyok cselszövés áldozata-mosolyodott el- egyszerűen csak meglepődtem. Illetve vizuális típus lévén kissé kigyulladt a beszart lámpám, mert gondolom, azt nem tudod, hogy kivételesen én játszom a női szerepet.

Most Gregen volt a sor, hogy hápogjon mint hal a vízben. Bár ő még nem ismerte a forgató könyvet, ellenben magát a regényt olvasta és meg tudta érteni Pia lányos zavarát!

-Nem nem tudtam, -mondta a fiú csendesen,- azt hittem nem tartasz rá alkalmasnak. Tudom, hogy te írod a forgatókönyvet, tudom, hogy mindig minden regényed adaptációjában részt veszel, de még sosem volt rá példa hogy játsszál is.

-Ez most különleges alkalom, és képesnek tartalak rá. Gondold végig, hány kritikát is írtam rólad? Azt hiszem egyben sem húztam le a színészi  képességed, bár volt, amikor többet vártam tőled, mert voltál jobb is. Nekem viszont ez nagyon új, és főleg kritikusként nagyon magasra van téve  a léc.

-Amúgy, mikor is olvashatom a forgató könyvet? -mosolygott rá a lányra Greg.

-Akár most is.-nevetett fel Pia-Készen vagyok vele. Tegnap épp azért vergődtem a teraszon. Akkor fejeztem be. Mellesleg, lecseszek holnap mindenkit az irodában. Voltam ma bent..akkor ment a megbeszélés és azt ígértek rám telefonálnak, ha megvan a férfi szerep. Nem engedték, hogy abba beleszóljak, mivel most , hogy játszom, nem nagyon akarták , hogy részlehajló legyek.

-Értem, hát, gondolom, akkor azért nem is hívtak.

-Lehet.-rántott egyet Pia a vállán

-Együnk!?-szólt végül Greg lezárva a témát.

Mindketten nekiálltak a guszta kis falatoknak, és a saját kis világukba elmerülve tudatosították magukban az elhangzottakat. realizálták a történteket. Pia a pikáns jelenetekre gondolt. Alig mert a férfire nézni, mert az információ nélkül is elég vad elképzelések születtek már meg a fejében. Kifejezetten vonzotta a férfi. Hosszú lábát hanyagul átvette a másikon úgy falatozott, miközben kitartóan Piát leste.

-Félsz?-kérdezte halkan.

-Mitől?-kérdezett vissza a lány immár Greg zöldeskék szemeibe nézve

-Olvastam a regényt, tele pikáns részekkel. Kényelmetlen neked, hogy ismersz és úgy kell velem játszani?

-Fogalmam sincs, kényelmetlen e. Még sosem voltam ilyen helyzetben, de hiszem, hogy meg tudom oldani, ellenben, be kell valljam, hogy elég faramuci helyzet.

Pia félre tolta az ételt, kicsit elment az étvágya, a torkában egyre csak növekvő gombóctól, amit a srác váltott ki belőle. A hangja, a tekintete. Pia meg volt róla győződve, hogy a férfi, most flörtöl vele, így bele ment végül a játékba.

- Tudod, igazából, még talán meg is mozgatja a fantáziámat, csak a kamerától tartok- kacsintott rá Pia végül.


-Te tényleg boszorkány vagy.- Greg vette a lapot, és azonnal nevetni kezdett, majd bontott még egy üveg bort és töltött a lánynak.

-Le akarsz itatni?

-Miért baj?

-Nem, de csak jelzem, részegen kontrollálatlan a boszorkány üzemmódom!

-Ennek őszintén örülök- kacagott fel hangosan Greg.

-Nem sétálunk egyet a parton?-pattant fel hirtelen Pia

-Menjünk!- követte a férfi.

A parton csend honolt, az égen milliónyi csillag ragyogott. Fényük meg meg csillant a hullámzó vízen. A hold a horizonthoz közel kövéren tündökölt. Mosolyogva bandukoltak, kezükben az üveg borral, és két pohárral. Pia végül lehuppant a homokba és csak nézte a vizet.  Greg mellé telepedett, töltött és csendesen iszogattak. Nem volt zavaró most hogy nem beszélgettek. Nem gondoltak semmire, csak élvezték a pillanatot.  Sokáig ültek így, majd elkezdtek beszélgetni. Könyvekről, filmekről, álmokról.  Szépen észrevétlenül érte őket a hajnal, és azzal együtt a nap első sugarai. Nagyon szép látvány volt. Pia majdnem hangosan felnevetett, olyan giccsesnek tűnt az egész. Ő egy jóképű férfival, nézi a napfelkeltét. Sosem volt az a romantikus típus, de most kifejezetten megbabonázta a pillanat. Óvatosan oldalra nézett és meglepve tapasztalta, hogy Greg őt nézi. Azokban a szemekben volt valami tündöklő csillogás, ami mágnesként vonzotta a női szíveket. Pia már már ott tartott, hogy egyszerűen megcsókolja a férfit, ahogy kívánatosan duzzadt ajkaira tévedt a tekintete, de még sem tette.

-Lassan mennem kéne-szólalt meg, számára is idegen hangon. A torka kiszáradt a vágyakozástól.

-Rendben. -Állt fel a férfi és  a kezét nyújtotta a lánynak.

Ahogy egymáshoz értek kellemes bizsergés járta át mindegyikőjüket. A férfi végül csak vette a bátorságot és közelebb araszolt a megkövült lányhoz. Óvatosan, mint aki attól fél, hogy semmivé foszlik a lány kirajzolódott alakja, ráhajolt a szájára és apró, de annál érzékibb puszit adott. Pia készségesen simult hozzá. Felnézett az igéző szemekbe és halkan suttogott.

-Menjünk.-kulcsolta össze a kezeiket.

Kézen fogva andalogtak vissza a házhoz, ahol a kapuban még egy apró csókot váltva elköszöntek egymástól.

Greg elpakolta a teraszról a vacsora maradványait, főzött egy kávét és a hintaágyban, magára húzva egy puha plédet merengett. Miért is vonzza őt ennyire ez a nő, és vajon a sors tréfát űz vele, hogy az ismeretségüket ennyire túl bonyolítja? Vajon  Pia is rá gondol most? Nem értette magát, igaz hogy nem híve az egy éjszakás kalandoknak, de ennyire visszafogott és romantikus sem szokott lenni, egyetlen nővel sem. Pia hozta ki belőle. Ez vajon jelent valamit? Mit is akar ő ettől a nőtől? Megannyi kérdés foglalkoztatta amire egyenlőre nem tudta a válaszokat, de érezte, hogy az élet majd feleletet ad minden feltevésére és végül, nyugodtsággal a lelkében elszenderedett az árnyékos tornácon.

Pia, a zuhany alatt gondolta át a történteket. Ahogy a meleg víz érzékien körbeölelte a testét, még mindig a bizsergés uralkodott a lelkében. A férfi puha szájának apró érintése szabályosan lázba hozta az egész testét, ellenben hálás volt, hogy nem akarta azonnal felfalni. Hálás a francokat! Rótta meg magát. Kifejezetten vágyott rá, hogy nyelveik érzéki táncot lejtsenek a napfelkelte sugarai alatt. Bele akart túrni a középhosszú, aranybarna, néhol szőke tincsekbe, érezni akarta apró ujjai alatt a férfi bőrének puha érintését, a testéből áradó meleget.  Nem értette magát. Hiszen sosem okozott problémát neki, ha valakit megkívánt, ám most mégis úgy érezte ő ennél többet akar, nem csak a teste kell, a lelke is, és azt nem rohanhatja le.

Pia a gyors zuhany után kimerészkedett a tornácra, és mosolyogva nyugtázta a hintaágyban alvó férfit. Ivott egy tejeskávét, elszívott egy cigit, és a nappali kanapéján elterülve, elindított egy filmet, de már a Columbia Pictures feliratnál valószínű aludt is.