3

Már majdnem három óra volt mikor Greg elgémberedett teste  magához tért. Minden porcikája sajgott a kényelmetlen pozitúrától. Lassan felkelt , kinyújtott az izmait majd a konyhába sétálva a hűtőszekrényből magára csatlakoztatta a hűs ásványvizes üveget. Nem volt semmi dolga mára, bár így kora délután nem is nagyon lett volna értelme neki állni bárminek is. Enni kéne, jutott eszébe, ám a hűtője tátongott az ürességtől. A tegnapi vacsorát is egy közeli kínai étteremből rendelte, így jobb híján oda ült a számítógépéhez és elkezdett keresgélni, hogy mit is rendeljen magának. Végül úgy döntött, nem vesződik a keresgéléssel. Autóba ült  és elindult bevásárolni, hiszen azért a hétvégén csak kell valamit ennie. Nem volt nagy szakács, de az egyszerűbb ételeket ő maga is el tudta készíteni. Ez az életforma megkövetelte tőle, különben éhen halt volna sokszor a forgatásokon. Az egzotikus országok ételkínálatától legtöbbször a hideg is kirázta, így kénytelen volt az anyjától ellesni egy két fogást. A polcok között keringve akaratlanul is az elméjébe fészkelte magát Pia tegnapi édes íze, a mosolygós arca. El is határozta, ha hazaér átkopog a szomszédhoz, bár el nem tudja képzelni hogyan is kéne tennie, hiszen valami elindult köztük az elmúlt éjszaka folyamán!

A bevásárlás gyorsan ment, már épp a parkolóban pakolta tele a kocsiját a megrakott papírzacskókkal, mikor a mobilja csörgése megszakította.

-Igen?

-Helló haver! Merre vagy, nem csinálunk valmait este?

-HelloTom! Picsába!-kiáltott fel Greg miután a csümölcsös zacskó  tartalma szana szétt gurult a kocsiban.

-Mi van haver? Talán épp csajnál vagy?

-Dehogy, csak bevásárolni, és épp kiborítottam a gyümölcsöt. Miért hívtál?

-Este benézhetnénk egy kicsit bulizni a városba.

-Jaj, Tom, nincs kedvem - nyögött fel Greg a piros lápánál álldogálva, miközben az ujjaival dobolt a kormányon. A telefont még a parkolóban a központi egységhez csatlakoztatta.

-Hónapok óta ezt mondod, jössz nekem ennyivel.

-Oké, legyen, de akkor lehet viszek magammal valakit!

-Na? Csak nem a mi hőszerelmes szívtiprónk becsajozott?

-Lehet-mosolyogta el magát a gondolatra Greg és megnyugodva konstatálta, hogy nem lenne ellenére a dolog Piával. Remek lenne ha ez ma este ki is derülhetne.

-Akkor a szokásos helyen kilenckor.

-Rendben.Szia

Greg hazafelé még megállt egy virágárusnál, hogy egy csokor hófehér tulipánt vegyen a lánynak és megkérje tartson vele este. Kissé mondjuk félt, mert ilyen bulikon Tom hívja a többieket is és nem nagyon vetik meg az alkoholt, legalábbis a mértéket egyikük se szokta ismerni, de minden ellenérzését félre téve elhatározta, hogy hazamegy kipakolja a vásárolt árút és átkopog a lányhoz, hogy elő álljon az ötlettel.


Pia miután kipihente magát nekiállt a főzésnek,  már iszonyatosan éhes volt. Nem tudott nem nevetni magában. Greg észre sem vette, hogy egy falatot nem evett a kínai vacsorából, ugyanis ki nem állhatta. Gyorsan bepanírozta  a húst és kisütötte, majd a káposzta salátát is elkészítette. A gondolatai az édes ajkak érintése körül jártak, amikor a csengő hangjára lett figyelmes. Remélte hogy Greg lesz az. Fogalma nem volt, hogy hogyan is állnak, de nem akart erőltetni semmit ezúttal, hagyni akarta hogy minden csak egyszerűen élvezetből megtörténjen vele. Nem szeretett volna agyalni a folytatáson, megélni akarta a közös pillanatokat. Már nem félt, hogy rosszul is elsülhetne. Egyszerűen megtanulta az élettől, hogy azt és addig kell élvezni amíg tart majd emelt fővel tovább lépni.

A konyharuhában megtörölte a kezét és hatalmas mosollyal az arcán indult ajtót nyitni, ám az ajtóban nem várt személy ácsorgott és Pia arcán tisztán kivehető volt, a csalódottság, hogy nem a szomszéd fiu áll a küszöbön, mégis amint észbe kapott, ismét felfelé ívelt a szája.

-Ria, -ugrott testvére nyakába- hát te hogy kerülsz ide? Gyere beljebb!-és már vonszolta is maga után a lányt.

-Repülővel, értem én hogy nem vártál, de valaki mást nagyon, mert az arcodon inkább csalódottság volt mint sem meglepődés. Igazam van?

-A vesémbe látsz! Ellenben majd mindent elmesélek a maga idejében.


Pia épp, hogy csak elindult az ajtóból a nappali felé, amikor újra kopogtatást halott. A szája magas ívben mosolyra görbült, csillogó szemeivel a testvérére kacsintiott.

-Hamarabb megtudod, mint gondolnád...

Ria kíváncsian követte, ám mikor meglátta ki áll az ajtóban , majdnem felsikított, de visszanyelte meglepődését, nem akarta Piát kellemetlen helyzetbe hozni, így csak vigyorgott mindentudóan, mint egy vadalma.

- Szia-köszönt Pia széles mosollyal.

-Szia, nem akarok zavarni, látom vendéged van, csak megakartam kérdezni, nincs e kedved este velem jönni, a barátaim kicsit ki akarnak mozdulni. iszogatnánk, táncolnánk.

-Hát..,

-Ne folytads értem, én ha nem.- váltott Greg kissé mogorvára, amint meghalotta Pia hezitáló hangnemát.

-Állj, már meg-mosolygott a lány- Van kedvem menni, de gyere már beljebb, hogy elmagyarázzam a helyzetet. Ő Ria, akiről meséltem, a testvérem, és váratlanul érkezett. Szóval gyorsan ismerkedjetek össze, mert ő is jön, persze ha még így is áll az ajánlatod.

Pia lábujhegyre ágaskodott és egy puszit lehelt a férfi arcára, és lenyomta a kanapéra.

-Ti beszélgessetek, addig én hozok valamit inni.-jelentette ki a lány, és magában mosolygott, hogy Greget rögtön a mélyvízbe dobta. Ismerte Riát, nem fogja kímélni és egyenesen ki fogja faggatni a szándékairól. Az az egy szerencséje van a férfinek, hogy testvére még nem tudja, hogy Greg egyben a filmbeli partnere is lesz. Na akkor nem lenne nyugta.


Greg idegesen fészkelődött a kanapén és kérdőn nézett Riára, aki minden bevezető nélkül elnevette magát, majd neki szegezte a legkínosabb kérdést amit valaha feltettek a férfinek.

-Meg volt már?

-Jesszus, dehogy!- hördült fel Greg.

-Nyugi , már reggeliztem, de tudom kell, hogy biztosnságban van e! Nem érdemli meg , hogy bántsák.

-Nem fogom bántani, fogalmam sincs mi van köztünk, én is próbálom kideríteni. Mind a saját és a testvéred érzéseit, ezt hívják ismerkedésnek.-hunyorgott csintalanul a lányra, aki teljesen olyan volt mint Pia, csak magasabb vékonyabb és érettebb kiadásban.


-Azt mondod, te magad sem tudod, mi is zajlik köztetek?- Ria kissé szkeptikus hangon teszi fel a kérdését.

-Nem, fogalmam sincs, de úgy is kiderül, hiszen együtt fogunk dolgozni, kénytelenek leszünk minimálisan is megismerni egymást. Bár be kell valljam, szerintem ez most nem előnyömre fog válni, inkább hátrány lesz. Nem dolgoztam még úgy hogy előtte már érdeklődéssel lettem volna a partnerem iránt.

-Te fogod játszani a férfi főszerepet az Őrletben?-kúszik feljebb a lány hangja pár oktávval, de nincs ideje kivárni a választ mert Pia, megrakott tálcával érkezik vissza.

Ria felvont szemöldökkel szemléli  testvére és a férfi között zajló párbeszédet és vonakodva, de be kell ismernie, hogy valami valóban alakulóban van köztük. Sosem látta azóta a végzetes este óta ilyen felszabadultan a húgát, és be kell ismerje Greg nem úgy néz ki mint aki ragadozó lenne. Gondolataiból Pia hangja rángatja vissza.

2

Pia sietősen szaladt be a tengerparti házba, hogy gyorsan átöltözzön. Magára kapott, egy kényelmes pantallót és egy hosszított trikót, magához vett egy otthonról hozott édes vörösbort és könnyed léptekkel a part felől közelítette meg szomszédját. A tornácon apró mécsesek égtek, a medence melletti asztalon, már ízlésesen sorakoztak a falatok. A férfi az ajtófélfának támaszkodva várta, belekortyolt a sörébe, majd elébe sietett.

-Jó estét-nyújtott kezet barátságosan.

-Szia! - suttogta Pia. Kissé zavarban volt, sutának érezte magát, főleg így , hogy immár, közelről, szemtől szemben figyelhette a férfi vonásait, amik igen csak kedvére valóak voltak.

-Foglalj helyet. Kérsz egy pohár bort-nézte őt zavartan a férfi is.

-Igen! Köszönöm, és parancsolj-nyomta a kezében lévő üveget a srácéba- elfogadom. Nagyon szép a teraszod, igazán hangulatos. Ha tudom, hogy van medencéd, már rég rád akaszkodtam volna.-nevetett zavarában Pia.

-Neked nincs?-kérdezett vissza Greg.

-Nem nincs, csak egy jakuzzim van, de az is bent. Az óceántól meg egyenesen rettegek.-nevetett ismét zavartan a lány.

-Megint nevetsz.-állapította meg a jóképű szomszéd.

-Bocsánat, de tudod, zavarban vagyok.

-Miért?-kérdezte felhúzott szemöldökkel, féloldalas mosollyal a férfi.

-Nem is tudom.

Greg ugyan így érezte magát, de férfi lévén, még véletlenül sem mutatta volna ki őszintén az érzéseit , illetve, benne inkább a kíváncsiság dominált. Volt Piában valami megfoghatatlan titokzatosság, szomorúság, ami kihívásként ott lebegett a férfi előtt, hogy megfejtse. Nézte a lányt a fénynél és sokkal szebbnek ítélte, mint ahogy eddig a messzi mustra során megállapította.

-Egészségünkre -emelte fel a poharat immár helyet foglalva a lánnyal szemben.-Hm, ez nagyon finom! Honnan való, nem tudom értelmezni a címkéjét.-tette le a poharat.

Pia elkalandozva nézte a hosszú ujjakat, a férfiasan eres kezet, miközben válaszolt.

-Magyarországról- nézett végül a zöldeskék szemekbe.

-Fogalmam sincs, hogy az hol van-nevetett fel a férfi, kissé felszabadultabban.

És Pia mesélni kezdett, mesélt a hazájáról. A kicsiny kis városról,a honnan elindult. Elmesélte, hogyan és miért is került ide, milyen vágyak és ambíciók hajtották. Gondosan kihagyva a tragédiáit, ellenben a szép emlékeket nevetgélve nagy elánnal osztotta meg. Felidézte a nemrégiben otthon töltött napokat. Beszélt Riáról és annak munkájáról, meg egy kicsit magáról. A férfi élvezettel itta minden szavát, akár csak azt a zamatos Balatoni bort, ami Pia egyik kedvence volt.

-Szóval, ha jól értem, igazából már gyerekként is vonzott a színészet, a filmek világa? Akkor miért is az írásnál kötöttél ki?- gyújtott rá közben a férfi Piát is megkínálva aki készségesen és örömmel fogadta el a káros nikotint tartalmazó pálcikát.

-Ez hosszú folyamat volt, de a lényege az, hogy így az összes szerep az én kezemben van, én formálom olyanná, amilyenre én szeretném. Kicsit önzően hangzik, de így ki tudom élni a magamban meglévő aspektusok mindegyikét. Tudok egyszerre vidám és szomorú lenni. Szeretni és gyűlölni is képes vagyok így egy azon időben. Vagyis magam adhatom!

-Ilyen vagy?-kacagott fel a férfi.

-Igen! Makacs, de megértő, aranyos, de harcias, független és függő.-mosolygott Pia a férfire.

-Hát, magyarán boszorkány?

-Igen, teljes mértékben-kacagott már Pia is, -És te?

-Én? Hát én is egy kisvárosból nőttem ki magam, de közel sem olyan esemény dús a gyerekkorom mint neked. Iskola, majd kisebb munkák és végül a hírnév- mutatott idézőjelet a kezeivel.

-Barátok?-kérdezte csendesen Pia.

-Persze, vannak, de az az igazság, hogy annyira sokat vagyok távol, amikor meg végre itthon vagyok, jobban esik pihenni. Vagy megnézni egy filmet, vagy elmenni színházba.Esetleg egyszerűen csak sétálni. Ám az én drága haverjaim, még mindig gyerekek. Engem már nem nagyon mozgat meg egy éjszakai bár varázsa. Sokkal inkább utazgatnék, persze nem munka ügyben. Vannak barátaim aki viszont már babáznak, gyereket nevelnek. Na nálam ez is egyenlőre csak távoli remény.

-Értem. Következő munka?-kérdezte Pia, miközben belekortyolt a mélyvörös italba.

-Hehe-nevetett fel Greg- Komolyan kérdezed?

-Persze!-nézett rá a lány meglepetten-miért, talán titok?

-Nem, de neked tudnod kéne!

-Miről kéne tudnom?

Pia teljesen összezavarodottan nézte a férfit, vajon mit is akar mondani, nem értette. Újabb cigire gyújtott nagyot kortyolt az alkoholból és egyenesen a férfi szemeibe nézett.

-Nem értelek, tényleg!- húzta össze a szemöldökét és vetette be a legrosszabb nézését amitől általában mindenki menekülni szokott.

-Az őrület főszerepét én fogom játszani!-mondta Greg tetetett nyugalommal.

-Hogy?-Piát leverte a víz, a torka kiszáradt, Ő erről miért nem tudott? Ez volt az első gondolata. A másik pedig, hogy neki ezzel a félistennel kell majd a saját maga által megformált elmebeteg jeleneteket eljátszania. Képtelenség! Abban viszont biztos volt, hogy Greg nem sejti hogy ő a másik szereplő.

-Mikor tudtad meg?-kérdezte a lány miután rendezte a vonásait.

-Ma, de talán nem tartasz alkalmasnak rá, hogy ilyen furán reagálsz? Ugye nem hiszed, hogy ez miatt szólítottalak meg? Akkor még esküszöm nem tudtam, hogy megkaphatom a szerepet, és azért nem...

-Állj! -intett Pia.- Gondolom, hogy nem vagyok cselszövés áldozata-mosolyodott el- egyszerűen csak meglepődtem. Illetve vizuális típus lévén kissé kigyulladt a beszart lámpám, mert gondolom, azt nem tudod, hogy kivételesen én játszom a női szerepet.

Most Gregen volt a sor, hogy hápogjon mint hal a vízben. Bár ő még nem ismerte a forgató könyvet, ellenben magát a regényt olvasta és meg tudta érteni Pia lányos zavarát!

-Nem nem tudtam, -mondta a fiú csendesen,- azt hittem nem tartasz rá alkalmasnak. Tudom, hogy te írod a forgatókönyvet, tudom, hogy mindig minden regényed adaptációjában részt veszel, de még sosem volt rá példa hogy játsszál is.

-Ez most különleges alkalom, és képesnek tartalak rá. Gondold végig, hány kritikát is írtam rólad? Azt hiszem egyben sem húztam le a színészi  képességed, bár volt, amikor többet vártam tőled, mert voltál jobb is. Nekem viszont ez nagyon új, és főleg kritikusként nagyon magasra van téve  a léc.

-Amúgy, mikor is olvashatom a forgató könyvet? -mosolygott rá a lányra Greg.

-Akár most is.-nevetett fel Pia-Készen vagyok vele. Tegnap épp azért vergődtem a teraszon. Akkor fejeztem be. Mellesleg, lecseszek holnap mindenkit az irodában. Voltam ma bent..akkor ment a megbeszélés és azt ígértek rám telefonálnak, ha megvan a férfi szerep. Nem engedték, hogy abba beleszóljak, mivel most , hogy játszom, nem nagyon akarták , hogy részlehajló legyek.

-Értem, hát, gondolom, akkor azért nem is hívtak.

-Lehet.-rántott egyet Pia a vállán

-Együnk!?-szólt végül Greg lezárva a témát.

Mindketten nekiálltak a guszta kis falatoknak, és a saját kis világukba elmerülve tudatosították magukban az elhangzottakat. realizálták a történteket. Pia a pikáns jelenetekre gondolt. Alig mert a férfire nézni, mert az információ nélkül is elég vad elképzelések születtek már meg a fejében. Kifejezetten vonzotta a férfi. Hosszú lábát hanyagul átvette a másikon úgy falatozott, miközben kitartóan Piát leste.

-Félsz?-kérdezte halkan.

-Mitől?-kérdezett vissza a lány immár Greg zöldeskék szemeibe nézve

-Olvastam a regényt, tele pikáns részekkel. Kényelmetlen neked, hogy ismersz és úgy kell velem játszani?

-Fogalmam sincs, kényelmetlen e. Még sosem voltam ilyen helyzetben, de hiszem, hogy meg tudom oldani, ellenben, be kell valljam, hogy elég faramuci helyzet.

Pia félre tolta az ételt, kicsit elment az étvágya, a torkában egyre csak növekvő gombóctól, amit a srác váltott ki belőle. A hangja, a tekintete. Pia meg volt róla győződve, hogy a férfi, most flörtöl vele, így bele ment végül a játékba.

- Tudod, igazából, még talán meg is mozgatja a fantáziámat, csak a kamerától tartok- kacsintott rá Pia végül.


-Te tényleg boszorkány vagy.- Greg vette a lapot, és azonnal nevetni kezdett, majd bontott még egy üveg bort és töltött a lánynak.

-Le akarsz itatni?

-Miért baj?

-Nem, de csak jelzem, részegen kontrollálatlan a boszorkány üzemmódom!

-Ennek őszintén örülök- kacagott fel hangosan Greg.

-Nem sétálunk egyet a parton?-pattant fel hirtelen Pia

-Menjünk!- követte a férfi.

A parton csend honolt, az égen milliónyi csillag ragyogott. Fényük meg meg csillant a hullámzó vízen. A hold a horizonthoz közel kövéren tündökölt. Mosolyogva bandukoltak, kezükben az üveg borral, és két pohárral. Pia végül lehuppant a homokba és csak nézte a vizet.  Greg mellé telepedett, töltött és csendesen iszogattak. Nem volt zavaró most hogy nem beszélgettek. Nem gondoltak semmire, csak élvezték a pillanatot.  Sokáig ültek így, majd elkezdtek beszélgetni. Könyvekről, filmekről, álmokról.  Szépen észrevétlenül érte őket a hajnal, és azzal együtt a nap első sugarai. Nagyon szép látvány volt. Pia majdnem hangosan felnevetett, olyan giccsesnek tűnt az egész. Ő egy jóképű férfival, nézi a napfelkeltét. Sosem volt az a romantikus típus, de most kifejezetten megbabonázta a pillanat. Óvatosan oldalra nézett és meglepve tapasztalta, hogy Greg őt nézi. Azokban a szemekben volt valami tündöklő csillogás, ami mágnesként vonzotta a női szíveket. Pia már már ott tartott, hogy egyszerűen megcsókolja a férfit, ahogy kívánatosan duzzadt ajkaira tévedt a tekintete, de még sem tette.

-Lassan mennem kéne-szólalt meg, számára is idegen hangon. A torka kiszáradt a vágyakozástól.

-Rendben. -Állt fel a férfi és  a kezét nyújtotta a lánynak.

Ahogy egymáshoz értek kellemes bizsergés járta át mindegyikőjüket. A férfi végül csak vette a bátorságot és közelebb araszolt a megkövült lányhoz. Óvatosan, mint aki attól fél, hogy semmivé foszlik a lány kirajzolódott alakja, ráhajolt a szájára és apró, de annál érzékibb puszit adott. Pia készségesen simult hozzá. Felnézett az igéző szemekbe és halkan suttogott.

-Menjünk.-kulcsolta össze a kezeiket.

Kézen fogva andalogtak vissza a házhoz, ahol a kapuban még egy apró csókot váltva elköszöntek egymástól.

Greg elpakolta a teraszról a vacsora maradványait, főzött egy kávét és a hintaágyban, magára húzva egy puha plédet merengett. Miért is vonzza őt ennyire ez a nő, és vajon a sors tréfát űz vele, hogy az ismeretségüket ennyire túl bonyolítja? Vajon  Pia is rá gondol most? Nem értette magát, igaz hogy nem híve az egy éjszakás kalandoknak, de ennyire visszafogott és romantikus sem szokott lenni, egyetlen nővel sem. Pia hozta ki belőle. Ez vajon jelent valamit? Mit is akar ő ettől a nőtől? Megannyi kérdés foglalkoztatta amire egyenlőre nem tudta a válaszokat, de érezte, hogy az élet majd feleletet ad minden feltevésére és végül, nyugodtsággal a lelkében elszenderedett az árnyékos tornácon.

Pia, a zuhany alatt gondolta át a történteket. Ahogy a meleg víz érzékien körbeölelte a testét, még mindig a bizsergés uralkodott a lelkében. A férfi puha szájának apró érintése szabályosan lázba hozta az egész testét, ellenben hálás volt, hogy nem akarta azonnal felfalni. Hálás a francokat! Rótta meg magát. Kifejezetten vágyott rá, hogy nyelveik érzéki táncot lejtsenek a napfelkelte sugarai alatt. Bele akart túrni a középhosszú, aranybarna, néhol szőke tincsekbe, érezni akarta apró ujjai alatt a férfi bőrének puha érintését, a testéből áradó meleget.  Nem értette magát. Hiszen sosem okozott problémát neki, ha valakit megkívánt, ám most mégis úgy érezte ő ennél többet akar, nem csak a teste kell, a lelke is, és azt nem rohanhatja le.

Pia a gyors zuhany után kimerészkedett a tornácra, és mosolyogva nyugtázta a hintaágyban alvó férfit. Ivott egy tejeskávét, elszívott egy cigit, és a nappali kanapéján elterülve, elindított egy filmet, de már a Columbia Pictures feliratnál valószínű aludt is.

1

Pia a számítógépe fölé görnyedve ült már több órája, a szeme már könnyekben úszott a vibráló monitortól, a feje hasogatott, de az agya mégis folytatásra ösztönözte. Hosszú, göndör fekete haja kontyba a feje tetejére volt kötve, a hajából kiálló ceruzák gésára emlékeztették a  férfit ahogy az agyongyötört nőt nézte. A nő  rövid lábait maga alá gyűrte, apró törékeny testét nekifeszítette a billentyűzetnek.

-Már csak pár mondat.-morogta magában a lány.-Hogyan tovább?-szólt halkan a kiskutyához, aki a lába alatt élvezte a ventilátor hűs levegőjét. A kutyus épp hogy csak megemelte a fejét, hogy a lányra nézzen, majd unottan visszafektette elülső lábaira.

-Na szép, te se tudod, de ahogy látom nem is érdekel.

Pia erőt véve magán felállt a géptől és kikapcsolta, majd a fürdőben beállt a langyos víz alá és hagyta hogy az végig csorogjon a testén. Libabőrös lett a lágy érintéstől amit a vízsugarak okoztak neki, a fejfájása enyhült, a tudat kitisztult. Lassan kezdte felfogni az elméje, hogy végre  megírta a forgatókönyvet. Így talán könnyebb lesz a szövegtanulás is, hogy a saját mondatait kell bemagolnia. Befejezte amit elkezdett, igaz , hogy ezzel még csak magának bizonyított , de végre kezdte belátni, ez volt a legfontosabb és egyben legfelemenőbb érzés eddigi életében. Gyermeki izgalommal várta a két hónap múlva kezdődő forgatást.

A zuhanyzóból kiérve a hűtőből előkapott egy sört, felvette a mobilját és kivonult az teraszra. Látta, amint a férfi is épp ott ül,a mellette lévő parti villa medencéjénél egy hintaágyon. Sokszor ülnek kint mind ketten, ám soha nem beszélnek egymással, még nagyon köszöni sem szoktak. Csak ülnek mind ketten magányukban, néha néha telefonálgatnak. Nem sűrűn van társaságuk, akkor is csak épp egy két fő. Igaz a férfi csak pár hónapja költözött be a szomszédba.

Pia azon gondolkodott, ahogy a sötétben kirajzolódott a fiatal , magas férfi alakja, hogy vajon miért van ilyen sokat az is egyedül. Ő választotta? Vagy csak a sors hozta így? Vajon van köztük hasonlóság? Nem tudta a válaszokat, azt viszont sejtette soha nem kap rájuk választ.

Pia maga élvezte a magány minden pillanatát, szerette hogy végre egyedül azt tehet amit akar, a maga ura és a maga vágyának megálmodója,megcselekvője. A hirtelen ölébe hullott lehetőségeket a legjobban használta ki.


Sokszor gondolkodott, hogy vajon mi mást is álmodhatott volna még magának, de mindig ugyan ide lyukadt ki. Mindig is erre vágyott és tudta, hogy a szavak és a színpad nélkül amit a papír jelentett eddig számára ,nem lenne teljes az élete.

Az írás iránt még otthon kezdett el érdeklődni mikor egy kiadónál volt titkárnő és rengeteg kéziratot kézbesített a főnökeinek, néha , mikor nem volt sok munkája azokat olvasgatta, akkor jött rá, hogy szívesen megpróbálkozna a műfaj egy másik válfajával. Pia a filmek szerelmese volt ezért az írást és a filmet forgatókönyv formájában egyeztette össze.

A férfi a teraszon az óceánnal szemezett, nézte a magasra törő hullámokat, ahogy a magasból visszazuhannak oda ahonnan elindultak habot hagyva maguk után. Olyan jó lenne egyszerűen csak felállni és belegázolni és hagyni, hogy az áramlás csak vigye magával. Gondolta! De hát miért is nem elégedett az életével, mikor mindene megvan amire vágyott. Mindene! Csodás karrierje, remek családja, szerető barátai. Hmm, nevetett fel gúnyosan magában. Jah, mindene, csak pont nem tud velük időt tölteni, nem élhet úgy mint egy hétköznapi ember, mert minden pillanatát, mozdulatát, emberek ezrei nézik árgus szemekkel. Eszébe jutott a mai nap. Itt minden más, itt nem esnek neki a nyílt utcán, itt elmehet egy étterembe. Nem állítja, hogy nem kell aláírnia, nem kell fényképezők előtt pózolnia, de legalább nem kiabálnak, nem futnak utána. Bezzeg bent a városban! Itt viszont diszkréten, a magánéletét tiszteletben tartva szemlélik. Bár attól ő sokszor még úgy érzi magát mint egy kirakati majom. Szeretett inkább a lakásában maradni, és ott is az teraszon ülve a szomszéd lányt figyelni. Vajon ő is magányos? Vajon ő mit gondol róla? Többször gondolkodott hogy ráköszön, és beszédbe elegyedik vele, de félt, ha kiderülne ki is ő nem iránta érdeklődne.  Nem is sejtette, hogy szomszédja még talán nagyobb hírnévnek örvend , mint ő maga.
Ma ezen a varázsos éjszakán, a forróságban, ami itt elég sűrű  úgy döntött, dacol az elveivel és megszólítja a telefonját lázasan böngésző lányt. Elszántsága köszönhető volt az elfogyasztott sör mennyiségének is, bár igazából nem nagy ivó lévén az a kettő amit ez imént távozó Tim barátjával elfogyasztott még nem nevezhető mennyiségnek.

- Hosszú napod volt? kérdezte halkan az alig pár méterre lévő lánytól, aki úgy meglepődött, hogy kiesett a kezéből a telefon. Természetesen a férfi ezt félre is értelmezte, azt hitte a személye miatt a nagy riadalom és már átkozta magát, hogy miért is nem maradt nyugton.

-Jesszus! -sikkantott fel Pia-Megőrültél, basszus,? A frászt hoztad rám.-nevetett.

A férfi fellélegzett, hogy mégsem ismerte fel, bár a sötétben nem is nagyon lehetett látni rendesen a vonásaikat.

-Ne haragudj, én csak gondoltam, miután hónapok óta együtt töltjük az estéinket, még ha csak formálisan is, megkérdezem milyen napod volt.

-Húú, hát köszönöm, hogy érdeklődsz! Fárasztó, ha egy szóval akarnám jellemezni, ha kicsit bővebben, akkor az már más tészta. Ha van időd reggelig tudnám sorolni mit csináltam!-mosolygott Pia, nevetések között.

-Mindig ennyit nevetsz?.-kérdezte a férfi

-Mindig ennyit kérdezel?-nevetett a lány-Amúgy igen, általában nevetek.

-Az jó, ezt eddig nem gondoltam volna rólad.

-Miért?

-Hát,-kezdte a férfi óvatosan-itt ülsz minden este egyedül, csak néha -néha vannak vendégeid és olyan... magányosabbnak hittelek.

-Valóban nem vagyok társasági primadonna, de magányos nem vagyok..annyira.- Pia a végét már suttogta-.De te sem vagy valami nagy társági ficsúr. Bár keveset vagy itthon.

-Igen sokat vagyok távol, ezért mikor hazajövök, nem szeretek kimozdulni.

-Mivel foglalkozol?-kérdezte Pia.

A férfi elsápadt, nem is tudta miért is gondolta, hogy ezt az általános tiszteletkörökhöz tartozó kérdést kihagyhatja és csak úgy elcseveghet a lánnyal.

-Nem érdekes.-vágta oda foghegyről, ami a lányban még nagyobb kíváncsiságot ébresztett, de nem akart tolakodó lenni.

-Hát jó, ha nem hát nem!

Sokáig csak hallgatták a város zaját, nézték a csillagokat  és mosolyogtak egymásra. Végül a lány törte meg a csöppet sem kínos csöndet.

-Szeretsz olvasni? -nézett a férfira.

-Igen, amikor az időm engedi szoktam is.

-Milyen műfaj?-mosolygott a férfira Pia és rájött még be se mutatkoztak.

-Mindenevő vagyok-mosolygott a  férfi is.Mit olvasol éppen?

-Duncan Shelley-vágta rá a lány

-Neee- röhögött fel a férfi.-komoly? Én is!

-Hát ez érdekes-merengett el a lány. Melyiket?-kérdezték egyszerre.

-Az elme gyilkosai.

-Amer tánca-mosolygott Pia


Ott ültek a a csillagos ég alatt , hallgatták a tenger morajlását  mosolyogtak a világra.....

Pia végiggondolta ki is lehet ez a férfi és eszébe jutott szívesen megismerné. Jó beszélgető társ, kellemes a hangvétele, nem tolakodó és kicsit humoros is.

-Amúgy Pia Hower  vagyok.-mosolygott a sötétségben a férfira.

A férfi úgy döntött, hogy őszinte lesz, egyszer, hiszen neki is joga van életet élni és nem csak a filmvásznon csillogni. Hiányzott neki a hódítás, a gyengédség, a nő az életéből. Ezért büszkén kihúzta magát, majd halkan az éjszakába rebegte volna, ki is ő valójában mikor leesett neki a lány kiléte és pillanatok alatt végigfutott az agyán, hogy talán akkor még sincs semmi szégyellni valója.

-Greg Baker, részemről a szerencse kisasszony.

Pia hangosan felnevetett, majd rágyújtott egy cigire, és kérdőn nézett a tétován egyik lábáról a másikra álldogáló férfira.

-Ne haragudj. Örülök, és csak azért nevetek, mert sejtettem, de nem mertem volna megesküdni rá.

-Jézus, te mindig ennyit beszélsz?-röhögött a férfi.

-Igen, általában, ha zavarban vagyok, és ha képtelenségnek érzem ami velem történik!

-Miért képtelenség az , hogy szomszédok vagyunk és megszólítalak?

-Nem az a képtelenség, hanem az, hogy én még ezt sem kezelem normálisan.Gondolom, más sikítozna, vagy dicsérne, de én semmit nem tudok rólad, vagyis többet mint a rajongóid, de mégis átlagos dolgokat. Tudom, milyen sört iszol, mennyit cigizel, kiket fogadsz az otthonodban. Átlagosakat. Érted mit akarok itt hablatyolni?

-Azt hiszem azt próbálod a tudtomra, adni, hogy leszarod ki vagyok, nem ismersz és nem érdekel, hogy színész vagyok?

-Igen, valahogy így, de nem akarnék ilyen nyersen és bántón fogalmazni, és az sem igaz, hogy nem érdekel hogy ki vagy, de nem azért mert mi a munkád! Sőt, még akár a munkád miatt is, hiszen ha jól tudom, te szerepeltél az egyik filmben amit én írtam?-húzta fel Pia a szemöldökét.

-Nem, nem kaptam meg a szerepet.-röhögött vissza Greg

-Na szép, sajnálom!

-Semmi baj! Van kedved holnap meginni valamit, akkor folytathatnánk a beszélgetést, de most mennem kellene, mert reggel forgatok és kinyírnak ha használhatatlan leszek!

-Persze, de csak későn érek rá.

-Semmi baj, főzök neked vacsit. Remélem bírod a kiképzést, eddig még csak majdnem öltem meg a családot és a barátokat a főztömmel.

-Oh, micsoda megtiszteltetés művész úr, akkor holnap. Most viszont azt hiszem takarodót fújok én is! Jó éjt.

-Jó éjt!...És Pia, egy jó tanács! Mielőtt nekiállsz az esti teendőidnek, a sötétítőt nem árt elhúzni!

Na szép, Pia fülig vörösödve tűnt el , Gegnek sikerült lányos zavarát előhozni. Nem gondolta volna, hogy bárki az ő ablakait figyelné, de ha jobban belegondolt a férfinek igaza van. Sosem húzta még be őket.

Pia álmatlanul forgolódott az ágyában. Greggel a szomszéd színésszel folytatott beszélgetésén gondolkodott. Magában felnevetett a képtelen helyzeten. Tudta, hogy a férfi híres, nem is olyan régóta, mégis neki csak  egy: egy szomszéd volt! Rájött, hogy sok mindent nem tudnak egymásról, elég nagy késztetést érzett, hogy felpattanjon és neki álljon szörfölni a férfi után az interneten de, aztán mégsem tette, hiszen ki is ő, és hogy jön ahhoz, ha már a férfi meginvitálta magához , hogy a magánéletében vájkálva eljátssza a bizalmát és annak lehetőségét, hogy esetleg barátok lehessenek. De miért is érdekli ez őt annyira? Elmélkedett. A lány mégis csak kipattant az ágyból, töltött magának egy kis üdítőt majd egy cigivel a konyhaasztalhoz ült a ház sötétjében, bekapcsolta a laptopját és olvasni kezdett,na nem a srácról a szomszédban, hanem csak úgy, általánosságban.

Másnap egész napos tárgyalásokból Pia hazavergődve a nappali közepén álló kanapéra vetette magát, tuda, hogy a rendezővel kell vacsoráznia. Sok kedve nem volt hozzá, de már egy ideje randizgattak egymással, ám mégis a hetek óta tartó ismerkedés egy helyben toporogva várt az ítéletre: marad, vagy megy? Pia nem tudta eldönteni akarja e a viszonyt, bár be kell vallania erősen vonzódott a férfihoz szexuálisan, ám a személyiségéről a hetek alatt kiderült, nem más mint egy felszínes pöcs. Tipikus gazdag , anyuci egy szem fiacskája, aki valamely okból, nem mer hozzá közeledni. Testileg! Pia sokadszorra hallgatta végig a magas röptű és valóban intelligens beszélgetéseket, de kezdte kissé untatni. Rettentően zavarta a nőiességét is, hogy még csak egy csókot sem kapott a sokadik alkalom után. A lányt kifejezetten bosszantotta a férfi maximális asszexualitása.

Pia a kanapén vergődve, magában tobzódott, hogy mit csináljon, majd hirtelen felpattant és kisietett az teraszra, hátha újdonsült barátjától tanácsot kérhetne. Rágyújtott majd óvatosan , nem túl feltűnően nézelődni kezdett, mozgásra várva. Nem járt sikerrel, a szomszéd ,vagy nem volt otthon, vagy nem vette észre, hogy a lány kint üldögél.

Pia, a jó tanács hiányában öltözni kezdett, már nem érdekelte annyira ez az egész randizás, mint ezt eddig hitte. Magában azon fohászkodott, hogy reméli nincs köze a jóképű szomszédnak az érzéseihez, ám be kellett hogy vallja, a rendező közel sem olyan érdekfeszítő emberként, mint az ismert idegen az éjszaka csendjéből, azért kelletlenül, de felöltözött és a megbeszélt helyre fuvaroztatta magát egy taxival. Taxival, ugyanis szándékában állt, egy kis mennyiségű alkohol elfogyasztása a benne felmerült kételyek, és feszültségek oldására.

Az étteremben látta, ahogy Steven már fogkrémpaszta reklámba illő vigyorral integet neki.

-Szia.-adott két puszit az arcára, de ő közelebb húzta a tarkójánál fogva és végre valahára megcsókolta. Nem mondhatná, hogy nem érte váratlanul, de jól esett neki , ha másért nem, végre bebizonyosodott, hogy vonzó a férfi számára.

-Húú.Gyönyörű vagy.-lihegte. Végignézve magán be kellet vallja valóban, akaratlanul is, de szexire vette a frigurát, a haja leengedve simogatta a kivágott ruhában a hátát, a füstös tekintete sokat sejtetett, a magasan zárt dekoltázsú ruha pedig kompenzálta,hogy a háta egészen a csípőjéig szabadon van.


-Öülök, hogy tetszik. -mosolygott.

A vacsora nem telt túl esemény dúsan. Egy két koktél, egy kis kacér mosoly, és már indultak is hazafelé. Az étterem előtt még a férfi megcsókolta a lányt, majd hozzá fordult!

-Pia, van kedved feljönni egy italra?-kérdezte Steven váratlanul, ám Pia tudta, hogy várja a szomszéd srác és ki nem hagytam volna azt az estét, amit az ismerős idegennel tölthet.

-Sajnálom, de még van mára egy halaszthatatlan találkozóm, tudod, barátnői segélyszolgálat!-hazudta. Nem volt ellenére ez a kis flört, de a férfi csókjai a maradék szexuális vonzódását is kiölték a lányból. Piának semmi kedve nem volt egy langyos együttlétre, utána meg a kínos magyarázkodásra, hogy miért is nem karja többé. Az eddig randikból a lány levonta a konklúziót : ez a férfi lehet, hogy maximálisan jó és sikeres rendező, tűzön vízen harcol a produkció sikeréért, de az életben elég visszafogott.

Pia, sem külsőre, sem belsőre nem volt hivalkodó jelenség, de a hálószobai elképzelései azért nem a langyos, rózsaszín köd után ábrándoztak. Víziói inkább szóltak a szenvedélyes erotikáról, huncut, rakoncátlan játékokról, mintsem az unalmas hétköznapiságról.

-Sajnálom, akkor talán legközelebb. Jah, és élvezd ki a szabadságodat, megérdemled Pia, kemény hónapok vannak mögöttünk.-lehelte a férfi nyöszörögve a csalódottságtól.

-Köszönöm Steven, remélem neked is jó utad lesz. Viszlát két hét múlva az irodában.- Ölelte meg azért a nő  vigasztaló gesztusként.

-Azért hívhatlak?-nézett a férfi a nagy zöld szemekbe.

-Hát persze.-mosolygott Pia a taxiba szállva és már mondta is be a címet a sofőrnek.


Késésben volt, alig várta, hogy végre az ismerős házak között találja magát. Pia szíve a torkában dobogott. Kicsit sunyinak érezte magát, amiért hazug indokkal otthagyta a férfit az étterem előtt  az idegenért, akitől nem is tudja mit remél. Barátságot, az már biztos, de mégis érezte, hogy nem mindennapi lesz. Hiszen ki ismerkedik teraszokon? Főleg híres emberekkel

Előszó

A bejegyzést Dj Samnek( Vida Sándor Úrnak ajánlanám)

Előszó

Pia az ég felé emelte a tekintetét és mosolygott. Széles ívre húzta a száját, majd hangosan elnevettem magát, miközben a tengelye körül pördült egyet. A hangja elveszett a hangzavarban, senki nem hallotta, mégis ő tudta, hogy az akinek szól, látta. Ismét a háborgó égre nézett, ahonnan csak úgy zúdult az eső a nyakába. A zene ritmusára járta az esőtáncot. Boldog volt. Tudta, hogy ha meg kéne fogalmaznia az érzést, amit akkor és ott érzett képtelen lett volna szavakba önteni. Pedig ebből élt, a szavakból amiket egymás mellé sorakoztatott. Néha kritikusan, szemtelenül és pofátlanul arcul csapva valakit, néha, lélekmelengetően simogatta mások lelkét vele.

Ria felé nézett, őt kutatta  a tömegben. Ránézett, a tekintetük találkozott, abban a nézésben benne volt minden. A barátság, a szeretet, a féltés, az amit évek óta megéltek egymással. Történhetett bármi, ők mindig számíthattak egymásra. Sokszor elemezték, hogy vajon csak a muszáj vitte e őket erre az útra, a családi kötelék, de rá kellett jönniük, hogy ez nem az. Annál sokkal több mint két testvér érzelme a másik iránt. Barátok voltak, testvérek, és talán még annál is több. Lelki társak! Akkor ott derült ez ki igazán. Mind a ketten a rájuk szakadó éjszaki zápor felé fordították az orcájukat, a poharaikat az égnek emelték és csak annyit mondtak: A nap süssön ránk! Nevettek, hangosan felszabadultan, élvezték a pillanatot!


Otthon voltak, ott ahonnan elindultak. Ott ahol sokan nem hitték az álmukat. Ők nem haragudtak rájuk, sem az irigyekre, sem a szánalmasokra. Ők, csak az igazi őszinte ismerősökre voltak kíváncsiak. Azokra, akikkel mindig tudtak váltani néhány értelmes szót, azokra akikkel kellemesen elbulizgatták a tinédzser éveiket.
Régi szerelmek, régi ismerősök vesztek el a semmibe, de ez így volt jól.

Persze hiányoztak a felhőtlen kamasz évek, a semmit tevő nyaralások. Az, amikor a nagyi ebédjére ébredtek egy átbulizott éjszaka után. Mára már mind a kettőjüknek volt saját élete. Ria, élte a nyugodt, és elégedett életét. Boldog volt. Valaki ezt öt éve megjósolja neki szemközt röhögi, de minimum tarkón vágja egy szívlapáttal. Ám ez a történet most nem róla szólt,ellenben szorosan kapcsolódott Piáéhoz.

Pia ismét magasra emelte a poharát és hatalmas elégedettséggel nézett a villámokat cikázó hajnali horizont felé. Megköszönte, megköszönte azt az öt évvel ezelőtti sugallatot ami mindnyájuk életét megváltoztatta. Emlékezett! Emlékezett a húsz évvel ezelőtti reggelre arra hogy mit éltek át. Mégsem volt szomorú. Tudta, hogy találkoznak!

Öt évvel ezelőtt mikor egy reggel elment a patikába, sosem gondolta volna , hogy megváltoztat mindent egy hirtelen jött döntése. Tavasz volt,  a virágok a reggeli napsütésben pompáztak, mikor útnak indult, az út mentén illatozó fák megrészegítették amikor egy gyorsan jött gondolattól vezérelve betért a lottózóba. Sosem hitt benne, mégis most azt mondta magának, legfeljebb tartozik neki az ördög pár száz forinttal. Meg sem nézte a műsort a hétvégén amiben a számokat húzták. El is felejtette, aztán egy véletlen pillanatban elkapott tévé műsor hívta fel a figyelmét. A bemondó nő elmondta hogy az eddigi egyik legnagyobb lottó nyeremény gazdára talált de még nem jelentkeztek érte. Szkeptikusan vette elő a feladó szelvényt, hogy ellenőrizze a számokat. A számítógépén kereste az előző heti sorsolás adatait. Emlékszik az érzésre, ahogy megtudta, most vált multimilliomossá. Az első gondolata az volt, hogy nem is ő lenne. Örökké hazardírozott. Na nem feltétlenül pénzel, bár volt hogy előfordult, inkább az  életével. Mindig azokat a végső határokat feszegette. Mindig nyert, a nyeremény is ezt bizonyította.

Az emlékezésből egy kedves ismerős hozta vissza, megölelték egymást, Ria is a váratlan ismerőst és együtt táncoltak tovább a nagy hangfalakból ütemesen áradó dobolásra.  A régi Dj. ismerős számain csak mosolygott.A szél csillapodott, az eső az égből alábbhagyva hullott már a földre. Lassan a csillagok és a hold világossága is megcsillogtatta az apró kis vízgömböket, amik megakadtak a növényzeten.

Nem sokáig tudtak maradni. Piának reggel indult a gépe vissza az államokba, Ria másnap este utazott tovább Prágába egy programozóknak tartott konferenciára. Az ő élete a gépeké volt. Megannyi szerelmi csalódás után, és persze az elosztott nyereménynek köszönhetően ő is megtalálta az útját.

Pia csak annyi pénzt tartott meg magának ami az álma megvalósításához kellett. Amerika! Ez volt minden álma. Vett magának Malibun egy kis tengerparti házikót, négy szobával hatalmas amerikai stílusú nappalival, és tengerre néző csodás terasszal. Mikor kiült a teraszra szinte maga előtt látta egyik kedvenc sorozatának részleteit, ahogy Charle Sheen margaritát iszik a teraszon. Sokszor felnevetett szinte várva, hogy Rose felmásszon a teraszkorláton.


Két teljes évig élvezte a semmit tevés édes mámorát. Írogatott ,tervezgetett, hogyan is álljon a nagy hálivúdi közönség elé a műveivel amik már eddig is a fiókban lapultak. Sokat csiszolódott, köszönhetően a sok olvasásnak, a rengeteg tanulásnak. Így, visszagondolva már nem is nagyon érezte hogy az a két év semmit tevés volt, inkább hívta volna Pia előkészületeknek. Az is volt! A vihar előtti csend. Mikor már nem elégítette ki a napjait a rejtőzködő munka, végre rászánta magát és felkeresett egy jól menő ügynökséget, hogy képviseljék az érdekeit. Ria azokban az időkben mindvégig támogatta lelkileg, ám mikor az ügynökségtől befutott az első hívás azonnal útra is kelt, hogy ne csak lélekben, testben is támogassa testvérét.

Az első regény viszonylag könnyű menet volt. Pia élvezte a promóció minden egyes pillanatát, végre új emberekkel találkozott, rövid szerelmi légyottokba bonyolódott. Ria, miután az első megmérettetés megvolt, megismerte a közönség testvére munkáit visszautazott Prágába, hogy a maga kis karrierjét egyengesse. Mindig vonzotta a számítógépek világa és végre valahára egy jó hírű cég programozójaként gondtalan szingli életet élt ő is.

A hírnév észrevétlenül settenkedett be Pia életébe. Az első könyvet követte a másik és a harmadik. Aztán egyszer csak azt vette észre, hogy megőrülve nézi a legújabb filmeket, olvassa a legfelkapottabb bestsellereket és kritizál. A filmipar beszippantotta éles látása, szókimondása és arcátlan stílusának köszönhetően és öt év elteltével az egyik legkeresettebb kritikusként tartották számon.

Előbb látta a  kész filmeket sokszor mint maga a szereplők.Sokszor már az ő szavaival reklámozták a produkciókat. Persze sokszor volt aki nem vállalta be, hiszen pimaszul a stáb orra alá dörgölte a hiányosságokat is. Az első két könyvéből készült film alatt mindent megtanult amit a filmezésről tudnia kellett. Olyan szerződést kötött, amiben kikötötte, hogy minden egyes momentumnál és pillanatnál jelen akar lenni, mert hogy ez csak és kizárólag az ő gyermeke. Gyermekei.  Felbecsülhetetlenül nagy elánnal szívta magába a tudni valókat. Tanult, tanult. Mindenből.

Ahogy ott azon az esős éjszakán az emlékek a fejében peregtek értette meg igazából, hogy mit is jelent neki amit megélt. Azt hogy megcsinálta. Még utoljára körbepillantott, majd lassan mindent szemügyre véve, szabályosan lefényképezve elindult a kastély parkjának kertjében. Riával az oldalán, mosolyogva egymásra, a világra, az égre. Oda fentre, ahonnan figyelik őket azok akik már nem lehetnek velük.


A repülőn ülve újból felidézte az otthoni emlékeket. Tudta, hogy nagy munka vár rá ha hazaér, tudta, hogy talán élete legnagyobb feladata ami előtte van, de már alig várta hogy belevesse magát. Az elméjében és a dolgozó szobája falán lévő táblán is kibontakozóban volt valami egészen új ötlet, egy új feladat.   Nem mondaná, hogy nem félt tőle, de nagyon várta, hogy végre a másik oldalra álljon és onnan is lássa, milyen is játszani. Játszani az életet! A nagy betűs életet.

Ez a film minden idők egyik legnagyobb durranása, már a történet  nyomtatott példányban  is országszerte nagy port kavart, persze ő írta, de most nem arra kérték, hogy segítsen a film megalkotásában. Most nem azt várták tőle, hogy írja meg egyik regényének a forgatókönyvét, nem is azt, hogy ügyeljen, hogy  a rendező  kihozza  belőle mindazt amit elvárt.  Nem! Most arra kérték, játssza el a főszerepet. Azt a szerepet, amitől annyira félt. Már mikor megírta a mesét is tudta, hogy nem lesz egyszerű az emberekkel megértetni, hogy az éremnek mindig két oldala van. Egy olyan személyiséget kell eljátszania, aminek egy az egyben önmaga volt a megalkotója, minden egyes zsiger, érzés, tudás, az ő elméjéből pattant ki. Ő szülte, az ő gyermeke volt. Iszonyatosan vágyott a kihívásra, arra hogy vajon eljátszani könnyebb lesz e mint megírni.