1

Pia a számítógépe fölé görnyedve ült már több órája, a szeme már könnyekben úszott a vibráló monitortól, a feje hasogatott, de az agya mégis folytatásra ösztönözte. Hosszú, göndör fekete haja kontyba a feje tetejére volt kötve, a hajából kiálló ceruzák gésára emlékeztették a  férfit ahogy az agyongyötört nőt nézte. A nő  rövid lábait maga alá gyűrte, apró törékeny testét nekifeszítette a billentyűzetnek.

-Már csak pár mondat.-morogta magában a lány.-Hogyan tovább?-szólt halkan a kiskutyához, aki a lába alatt élvezte a ventilátor hűs levegőjét. A kutyus épp hogy csak megemelte a fejét, hogy a lányra nézzen, majd unottan visszafektette elülső lábaira.

-Na szép, te se tudod, de ahogy látom nem is érdekel.

Pia erőt véve magán felállt a géptől és kikapcsolta, majd a fürdőben beállt a langyos víz alá és hagyta hogy az végig csorogjon a testén. Libabőrös lett a lágy érintéstől amit a vízsugarak okoztak neki, a fejfájása enyhült, a tudat kitisztult. Lassan kezdte felfogni az elméje, hogy végre  megírta a forgatókönyvet. Így talán könnyebb lesz a szövegtanulás is, hogy a saját mondatait kell bemagolnia. Befejezte amit elkezdett, igaz , hogy ezzel még csak magának bizonyított , de végre kezdte belátni, ez volt a legfontosabb és egyben legfelemenőbb érzés eddigi életében. Gyermeki izgalommal várta a két hónap múlva kezdődő forgatást.

A zuhanyzóból kiérve a hűtőből előkapott egy sört, felvette a mobilját és kivonult az teraszra. Látta, amint a férfi is épp ott ül,a mellette lévő parti villa medencéjénél egy hintaágyon. Sokszor ülnek kint mind ketten, ám soha nem beszélnek egymással, még nagyon köszöni sem szoktak. Csak ülnek mind ketten magányukban, néha néha telefonálgatnak. Nem sűrűn van társaságuk, akkor is csak épp egy két fő. Igaz a férfi csak pár hónapja költözött be a szomszédba.

Pia azon gondolkodott, ahogy a sötétben kirajzolódott a fiatal , magas férfi alakja, hogy vajon miért van ilyen sokat az is egyedül. Ő választotta? Vagy csak a sors hozta így? Vajon van köztük hasonlóság? Nem tudta a válaszokat, azt viszont sejtette soha nem kap rájuk választ.

Pia maga élvezte a magány minden pillanatát, szerette hogy végre egyedül azt tehet amit akar, a maga ura és a maga vágyának megálmodója,megcselekvője. A hirtelen ölébe hullott lehetőségeket a legjobban használta ki.


Sokszor gondolkodott, hogy vajon mi mást is álmodhatott volna még magának, de mindig ugyan ide lyukadt ki. Mindig is erre vágyott és tudta, hogy a szavak és a színpad nélkül amit a papír jelentett eddig számára ,nem lenne teljes az élete.

Az írás iránt még otthon kezdett el érdeklődni mikor egy kiadónál volt titkárnő és rengeteg kéziratot kézbesített a főnökeinek, néha , mikor nem volt sok munkája azokat olvasgatta, akkor jött rá, hogy szívesen megpróbálkozna a műfaj egy másik válfajával. Pia a filmek szerelmese volt ezért az írást és a filmet forgatókönyv formájában egyeztette össze.

A férfi a teraszon az óceánnal szemezett, nézte a magasra törő hullámokat, ahogy a magasból visszazuhannak oda ahonnan elindultak habot hagyva maguk után. Olyan jó lenne egyszerűen csak felállni és belegázolni és hagyni, hogy az áramlás csak vigye magával. Gondolta! De hát miért is nem elégedett az életével, mikor mindene megvan amire vágyott. Mindene! Csodás karrierje, remek családja, szerető barátai. Hmm, nevetett fel gúnyosan magában. Jah, mindene, csak pont nem tud velük időt tölteni, nem élhet úgy mint egy hétköznapi ember, mert minden pillanatát, mozdulatát, emberek ezrei nézik árgus szemekkel. Eszébe jutott a mai nap. Itt minden más, itt nem esnek neki a nyílt utcán, itt elmehet egy étterembe. Nem állítja, hogy nem kell aláírnia, nem kell fényképezők előtt pózolnia, de legalább nem kiabálnak, nem futnak utána. Bezzeg bent a városban! Itt viszont diszkréten, a magánéletét tiszteletben tartva szemlélik. Bár attól ő sokszor még úgy érzi magát mint egy kirakati majom. Szeretett inkább a lakásában maradni, és ott is az teraszon ülve a szomszéd lányt figyelni. Vajon ő is magányos? Vajon ő mit gondol róla? Többször gondolkodott hogy ráköszön, és beszédbe elegyedik vele, de félt, ha kiderülne ki is ő nem iránta érdeklődne.  Nem is sejtette, hogy szomszédja még talán nagyobb hírnévnek örvend , mint ő maga.
Ma ezen a varázsos éjszakán, a forróságban, ami itt elég sűrű  úgy döntött, dacol az elveivel és megszólítja a telefonját lázasan böngésző lányt. Elszántsága köszönhető volt az elfogyasztott sör mennyiségének is, bár igazából nem nagy ivó lévén az a kettő amit ez imént távozó Tim barátjával elfogyasztott még nem nevezhető mennyiségnek.

- Hosszú napod volt? kérdezte halkan az alig pár méterre lévő lánytól, aki úgy meglepődött, hogy kiesett a kezéből a telefon. Természetesen a férfi ezt félre is értelmezte, azt hitte a személye miatt a nagy riadalom és már átkozta magát, hogy miért is nem maradt nyugton.

-Jesszus! -sikkantott fel Pia-Megőrültél, basszus,? A frászt hoztad rám.-nevetett.

A férfi fellélegzett, hogy mégsem ismerte fel, bár a sötétben nem is nagyon lehetett látni rendesen a vonásaikat.

-Ne haragudj, én csak gondoltam, miután hónapok óta együtt töltjük az estéinket, még ha csak formálisan is, megkérdezem milyen napod volt.

-Húú, hát köszönöm, hogy érdeklődsz! Fárasztó, ha egy szóval akarnám jellemezni, ha kicsit bővebben, akkor az már más tészta. Ha van időd reggelig tudnám sorolni mit csináltam!-mosolygott Pia, nevetések között.

-Mindig ennyit nevetsz?.-kérdezte a férfi

-Mindig ennyit kérdezel?-nevetett a lány-Amúgy igen, általában nevetek.

-Az jó, ezt eddig nem gondoltam volna rólad.

-Miért?

-Hát,-kezdte a férfi óvatosan-itt ülsz minden este egyedül, csak néha -néha vannak vendégeid és olyan... magányosabbnak hittelek.

-Valóban nem vagyok társasági primadonna, de magányos nem vagyok..annyira.- Pia a végét már suttogta-.De te sem vagy valami nagy társági ficsúr. Bár keveset vagy itthon.

-Igen sokat vagyok távol, ezért mikor hazajövök, nem szeretek kimozdulni.

-Mivel foglalkozol?-kérdezte Pia.

A férfi elsápadt, nem is tudta miért is gondolta, hogy ezt az általános tiszteletkörökhöz tartozó kérdést kihagyhatja és csak úgy elcseveghet a lánnyal.

-Nem érdekes.-vágta oda foghegyről, ami a lányban még nagyobb kíváncsiságot ébresztett, de nem akart tolakodó lenni.

-Hát jó, ha nem hát nem!

Sokáig csak hallgatták a város zaját, nézték a csillagokat  és mosolyogtak egymásra. Végül a lány törte meg a csöppet sem kínos csöndet.

-Szeretsz olvasni? -nézett a férfira.

-Igen, amikor az időm engedi szoktam is.

-Milyen műfaj?-mosolygott a férfira Pia és rájött még be se mutatkoztak.

-Mindenevő vagyok-mosolygott a  férfi is.Mit olvasol éppen?

-Duncan Shelley-vágta rá a lány

-Neee- röhögött fel a férfi.-komoly? Én is!

-Hát ez érdekes-merengett el a lány. Melyiket?-kérdezték egyszerre.

-Az elme gyilkosai.

-Amer tánca-mosolygott Pia


Ott ültek a a csillagos ég alatt , hallgatták a tenger morajlását  mosolyogtak a világra.....

Pia végiggondolta ki is lehet ez a férfi és eszébe jutott szívesen megismerné. Jó beszélgető társ, kellemes a hangvétele, nem tolakodó és kicsit humoros is.

-Amúgy Pia Hower  vagyok.-mosolygott a sötétségben a férfira.

A férfi úgy döntött, hogy őszinte lesz, egyszer, hiszen neki is joga van életet élni és nem csak a filmvásznon csillogni. Hiányzott neki a hódítás, a gyengédség, a nő az életéből. Ezért büszkén kihúzta magát, majd halkan az éjszakába rebegte volna, ki is ő valójában mikor leesett neki a lány kiléte és pillanatok alatt végigfutott az agyán, hogy talán akkor még sincs semmi szégyellni valója.

-Greg Baker, részemről a szerencse kisasszony.

Pia hangosan felnevetett, majd rágyújtott egy cigire, és kérdőn nézett a tétován egyik lábáról a másikra álldogáló férfira.

-Ne haragudj. Örülök, és csak azért nevetek, mert sejtettem, de nem mertem volna megesküdni rá.

-Jézus, te mindig ennyit beszélsz?-röhögött a férfi.

-Igen, általában, ha zavarban vagyok, és ha képtelenségnek érzem ami velem történik!

-Miért képtelenség az , hogy szomszédok vagyunk és megszólítalak?

-Nem az a képtelenség, hanem az, hogy én még ezt sem kezelem normálisan.Gondolom, más sikítozna, vagy dicsérne, de én semmit nem tudok rólad, vagyis többet mint a rajongóid, de mégis átlagos dolgokat. Tudom, milyen sört iszol, mennyit cigizel, kiket fogadsz az otthonodban. Átlagosakat. Érted mit akarok itt hablatyolni?

-Azt hiszem azt próbálod a tudtomra, adni, hogy leszarod ki vagyok, nem ismersz és nem érdekel, hogy színész vagyok?

-Igen, valahogy így, de nem akarnék ilyen nyersen és bántón fogalmazni, és az sem igaz, hogy nem érdekel hogy ki vagy, de nem azért mert mi a munkád! Sőt, még akár a munkád miatt is, hiszen ha jól tudom, te szerepeltél az egyik filmben amit én írtam?-húzta fel Pia a szemöldökét.

-Nem, nem kaptam meg a szerepet.-röhögött vissza Greg

-Na szép, sajnálom!

-Semmi baj! Van kedved holnap meginni valamit, akkor folytathatnánk a beszélgetést, de most mennem kellene, mert reggel forgatok és kinyírnak ha használhatatlan leszek!

-Persze, de csak későn érek rá.

-Semmi baj, főzök neked vacsit. Remélem bírod a kiképzést, eddig még csak majdnem öltem meg a családot és a barátokat a főztömmel.

-Oh, micsoda megtiszteltetés művész úr, akkor holnap. Most viszont azt hiszem takarodót fújok én is! Jó éjt.

-Jó éjt!...És Pia, egy jó tanács! Mielőtt nekiállsz az esti teendőidnek, a sötétítőt nem árt elhúzni!

Na szép, Pia fülig vörösödve tűnt el , Gegnek sikerült lányos zavarát előhozni. Nem gondolta volna, hogy bárki az ő ablakait figyelné, de ha jobban belegondolt a férfinek igaza van. Sosem húzta még be őket.

Pia álmatlanul forgolódott az ágyában. Greggel a szomszéd színésszel folytatott beszélgetésén gondolkodott. Magában felnevetett a képtelen helyzeten. Tudta, hogy a férfi híres, nem is olyan régóta, mégis neki csak  egy: egy szomszéd volt! Rájött, hogy sok mindent nem tudnak egymásról, elég nagy késztetést érzett, hogy felpattanjon és neki álljon szörfölni a férfi után az interneten de, aztán mégsem tette, hiszen ki is ő, és hogy jön ahhoz, ha már a férfi meginvitálta magához , hogy a magánéletében vájkálva eljátssza a bizalmát és annak lehetőségét, hogy esetleg barátok lehessenek. De miért is érdekli ez őt annyira? Elmélkedett. A lány mégis csak kipattant az ágyból, töltött magának egy kis üdítőt majd egy cigivel a konyhaasztalhoz ült a ház sötétjében, bekapcsolta a laptopját és olvasni kezdett,na nem a srácról a szomszédban, hanem csak úgy, általánosságban.

Másnap egész napos tárgyalásokból Pia hazavergődve a nappali közepén álló kanapéra vetette magát, tuda, hogy a rendezővel kell vacsoráznia. Sok kedve nem volt hozzá, de már egy ideje randizgattak egymással, ám mégis a hetek óta tartó ismerkedés egy helyben toporogva várt az ítéletre: marad, vagy megy? Pia nem tudta eldönteni akarja e a viszonyt, bár be kell vallania erősen vonzódott a férfihoz szexuálisan, ám a személyiségéről a hetek alatt kiderült, nem más mint egy felszínes pöcs. Tipikus gazdag , anyuci egy szem fiacskája, aki valamely okból, nem mer hozzá közeledni. Testileg! Pia sokadszorra hallgatta végig a magas röptű és valóban intelligens beszélgetéseket, de kezdte kissé untatni. Rettentően zavarta a nőiességét is, hogy még csak egy csókot sem kapott a sokadik alkalom után. A lányt kifejezetten bosszantotta a férfi maximális asszexualitása.

Pia a kanapén vergődve, magában tobzódott, hogy mit csináljon, majd hirtelen felpattant és kisietett az teraszra, hátha újdonsült barátjától tanácsot kérhetne. Rágyújtott majd óvatosan , nem túl feltűnően nézelődni kezdett, mozgásra várva. Nem járt sikerrel, a szomszéd ,vagy nem volt otthon, vagy nem vette észre, hogy a lány kint üldögél.

Pia, a jó tanács hiányában öltözni kezdett, már nem érdekelte annyira ez az egész randizás, mint ezt eddig hitte. Magában azon fohászkodott, hogy reméli nincs köze a jóképű szomszédnak az érzéseihez, ám be kellett hogy vallja, a rendező közel sem olyan érdekfeszítő emberként, mint az ismert idegen az éjszaka csendjéből, azért kelletlenül, de felöltözött és a megbeszélt helyre fuvaroztatta magát egy taxival. Taxival, ugyanis szándékában állt, egy kis mennyiségű alkohol elfogyasztása a benne felmerült kételyek, és feszültségek oldására.

Az étteremben látta, ahogy Steven már fogkrémpaszta reklámba illő vigyorral integet neki.

-Szia.-adott két puszit az arcára, de ő közelebb húzta a tarkójánál fogva és végre valahára megcsókolta. Nem mondhatná, hogy nem érte váratlanul, de jól esett neki , ha másért nem, végre bebizonyosodott, hogy vonzó a férfi számára.

-Húú.Gyönyörű vagy.-lihegte. Végignézve magán be kellet vallja valóban, akaratlanul is, de szexire vette a frigurát, a haja leengedve simogatta a kivágott ruhában a hátát, a füstös tekintete sokat sejtetett, a magasan zárt dekoltázsú ruha pedig kompenzálta,hogy a háta egészen a csípőjéig szabadon van.


-Öülök, hogy tetszik. -mosolygott.

A vacsora nem telt túl esemény dúsan. Egy két koktél, egy kis kacér mosoly, és már indultak is hazafelé. Az étterem előtt még a férfi megcsókolta a lányt, majd hozzá fordult!

-Pia, van kedved feljönni egy italra?-kérdezte Steven váratlanul, ám Pia tudta, hogy várja a szomszéd srác és ki nem hagytam volna azt az estét, amit az ismerős idegennel tölthet.

-Sajnálom, de még van mára egy halaszthatatlan találkozóm, tudod, barátnői segélyszolgálat!-hazudta. Nem volt ellenére ez a kis flört, de a férfi csókjai a maradék szexuális vonzódását is kiölték a lányból. Piának semmi kedve nem volt egy langyos együttlétre, utána meg a kínos magyarázkodásra, hogy miért is nem karja többé. Az eddig randikból a lány levonta a konklúziót : ez a férfi lehet, hogy maximálisan jó és sikeres rendező, tűzön vízen harcol a produkció sikeréért, de az életben elég visszafogott.

Pia, sem külsőre, sem belsőre nem volt hivalkodó jelenség, de a hálószobai elképzelései azért nem a langyos, rózsaszín köd után ábrándoztak. Víziói inkább szóltak a szenvedélyes erotikáról, huncut, rakoncátlan játékokról, mintsem az unalmas hétköznapiságról.

-Sajnálom, akkor talán legközelebb. Jah, és élvezd ki a szabadságodat, megérdemled Pia, kemény hónapok vannak mögöttünk.-lehelte a férfi nyöszörögve a csalódottságtól.

-Köszönöm Steven, remélem neked is jó utad lesz. Viszlát két hét múlva az irodában.- Ölelte meg azért a nő  vigasztaló gesztusként.

-Azért hívhatlak?-nézett a férfi a nagy zöld szemekbe.

-Hát persze.-mosolygott Pia a taxiba szállva és már mondta is be a címet a sofőrnek.


Késésben volt, alig várta, hogy végre az ismerős házak között találja magát. Pia szíve a torkában dobogott. Kicsit sunyinak érezte magát, amiért hazug indokkal otthagyta a férfit az étterem előtt  az idegenért, akitől nem is tudja mit remél. Barátságot, az már biztos, de mégis érezte, hogy nem mindennapi lesz. Hiszen ki ismerkedik teraszokon? Főleg híres emberekkel

Előszó

A bejegyzést Dj Samnek( Vida Sándor Úrnak ajánlanám)

Előszó

Pia az ég felé emelte a tekintetét és mosolygott. Széles ívre húzta a száját, majd hangosan elnevettem magát, miközben a tengelye körül pördült egyet. A hangja elveszett a hangzavarban, senki nem hallotta, mégis ő tudta, hogy az akinek szól, látta. Ismét a háborgó égre nézett, ahonnan csak úgy zúdult az eső a nyakába. A zene ritmusára járta az esőtáncot. Boldog volt. Tudta, hogy ha meg kéne fogalmaznia az érzést, amit akkor és ott érzett képtelen lett volna szavakba önteni. Pedig ebből élt, a szavakból amiket egymás mellé sorakoztatott. Néha kritikusan, szemtelenül és pofátlanul arcul csapva valakit, néha, lélekmelengetően simogatta mások lelkét vele.

Ria felé nézett, őt kutatta  a tömegben. Ránézett, a tekintetük találkozott, abban a nézésben benne volt minden. A barátság, a szeretet, a féltés, az amit évek óta megéltek egymással. Történhetett bármi, ők mindig számíthattak egymásra. Sokszor elemezték, hogy vajon csak a muszáj vitte e őket erre az útra, a családi kötelék, de rá kellett jönniük, hogy ez nem az. Annál sokkal több mint két testvér érzelme a másik iránt. Barátok voltak, testvérek, és talán még annál is több. Lelki társak! Akkor ott derült ez ki igazán. Mind a ketten a rájuk szakadó éjszaki zápor felé fordították az orcájukat, a poharaikat az égnek emelték és csak annyit mondtak: A nap süssön ránk! Nevettek, hangosan felszabadultan, élvezték a pillanatot!


Otthon voltak, ott ahonnan elindultak. Ott ahol sokan nem hitték az álmukat. Ők nem haragudtak rájuk, sem az irigyekre, sem a szánalmasokra. Ők, csak az igazi őszinte ismerősökre voltak kíváncsiak. Azokra, akikkel mindig tudtak váltani néhány értelmes szót, azokra akikkel kellemesen elbulizgatták a tinédzser éveiket.
Régi szerelmek, régi ismerősök vesztek el a semmibe, de ez így volt jól.

Persze hiányoztak a felhőtlen kamasz évek, a semmit tevő nyaralások. Az, amikor a nagyi ebédjére ébredtek egy átbulizott éjszaka után. Mára már mind a kettőjüknek volt saját élete. Ria, élte a nyugodt, és elégedett életét. Boldog volt. Valaki ezt öt éve megjósolja neki szemközt röhögi, de minimum tarkón vágja egy szívlapáttal. Ám ez a történet most nem róla szólt,ellenben szorosan kapcsolódott Piáéhoz.

Pia ismét magasra emelte a poharát és hatalmas elégedettséggel nézett a villámokat cikázó hajnali horizont felé. Megköszönte, megköszönte azt az öt évvel ezelőtti sugallatot ami mindnyájuk életét megváltoztatta. Emlékezett! Emlékezett a húsz évvel ezelőtti reggelre arra hogy mit éltek át. Mégsem volt szomorú. Tudta, hogy találkoznak!

Öt évvel ezelőtt mikor egy reggel elment a patikába, sosem gondolta volna , hogy megváltoztat mindent egy hirtelen jött döntése. Tavasz volt,  a virágok a reggeli napsütésben pompáztak, mikor útnak indult, az út mentén illatozó fák megrészegítették amikor egy gyorsan jött gondolattól vezérelve betért a lottózóba. Sosem hitt benne, mégis most azt mondta magának, legfeljebb tartozik neki az ördög pár száz forinttal. Meg sem nézte a műsort a hétvégén amiben a számokat húzták. El is felejtette, aztán egy véletlen pillanatban elkapott tévé műsor hívta fel a figyelmét. A bemondó nő elmondta hogy az eddigi egyik legnagyobb lottó nyeremény gazdára talált de még nem jelentkeztek érte. Szkeptikusan vette elő a feladó szelvényt, hogy ellenőrizze a számokat. A számítógépén kereste az előző heti sorsolás adatait. Emlékszik az érzésre, ahogy megtudta, most vált multimilliomossá. Az első gondolata az volt, hogy nem is ő lenne. Örökké hazardírozott. Na nem feltétlenül pénzel, bár volt hogy előfordult, inkább az  életével. Mindig azokat a végső határokat feszegette. Mindig nyert, a nyeremény is ezt bizonyította.

Az emlékezésből egy kedves ismerős hozta vissza, megölelték egymást, Ria is a váratlan ismerőst és együtt táncoltak tovább a nagy hangfalakból ütemesen áradó dobolásra.  A régi Dj. ismerős számain csak mosolygott.A szél csillapodott, az eső az égből alábbhagyva hullott már a földre. Lassan a csillagok és a hold világossága is megcsillogtatta az apró kis vízgömböket, amik megakadtak a növényzeten.

Nem sokáig tudtak maradni. Piának reggel indult a gépe vissza az államokba, Ria másnap este utazott tovább Prágába egy programozóknak tartott konferenciára. Az ő élete a gépeké volt. Megannyi szerelmi csalódás után, és persze az elosztott nyereménynek köszönhetően ő is megtalálta az útját.

Pia csak annyi pénzt tartott meg magának ami az álma megvalósításához kellett. Amerika! Ez volt minden álma. Vett magának Malibun egy kis tengerparti házikót, négy szobával hatalmas amerikai stílusú nappalival, és tengerre néző csodás terasszal. Mikor kiült a teraszra szinte maga előtt látta egyik kedvenc sorozatának részleteit, ahogy Charle Sheen margaritát iszik a teraszon. Sokszor felnevetett szinte várva, hogy Rose felmásszon a teraszkorláton.


Két teljes évig élvezte a semmit tevés édes mámorát. Írogatott ,tervezgetett, hogyan is álljon a nagy hálivúdi közönség elé a műveivel amik már eddig is a fiókban lapultak. Sokat csiszolódott, köszönhetően a sok olvasásnak, a rengeteg tanulásnak. Így, visszagondolva már nem is nagyon érezte hogy az a két év semmit tevés volt, inkább hívta volna Pia előkészületeknek. Az is volt! A vihar előtti csend. Mikor már nem elégítette ki a napjait a rejtőzködő munka, végre rászánta magát és felkeresett egy jól menő ügynökséget, hogy képviseljék az érdekeit. Ria azokban az időkben mindvégig támogatta lelkileg, ám mikor az ügynökségtől befutott az első hívás azonnal útra is kelt, hogy ne csak lélekben, testben is támogassa testvérét.

Az első regény viszonylag könnyű menet volt. Pia élvezte a promóció minden egyes pillanatát, végre új emberekkel találkozott, rövid szerelmi légyottokba bonyolódott. Ria, miután az első megmérettetés megvolt, megismerte a közönség testvére munkáit visszautazott Prágába, hogy a maga kis karrierjét egyengesse. Mindig vonzotta a számítógépek világa és végre valahára egy jó hírű cég programozójaként gondtalan szingli életet élt ő is.

A hírnév észrevétlenül settenkedett be Pia életébe. Az első könyvet követte a másik és a harmadik. Aztán egyszer csak azt vette észre, hogy megőrülve nézi a legújabb filmeket, olvassa a legfelkapottabb bestsellereket és kritizál. A filmipar beszippantotta éles látása, szókimondása és arcátlan stílusának köszönhetően és öt év elteltével az egyik legkeresettebb kritikusként tartották számon.

Előbb látta a  kész filmeket sokszor mint maga a szereplők.Sokszor már az ő szavaival reklámozták a produkciókat. Persze sokszor volt aki nem vállalta be, hiszen pimaszul a stáb orra alá dörgölte a hiányosságokat is. Az első két könyvéből készült film alatt mindent megtanult amit a filmezésről tudnia kellett. Olyan szerződést kötött, amiben kikötötte, hogy minden egyes momentumnál és pillanatnál jelen akar lenni, mert hogy ez csak és kizárólag az ő gyermeke. Gyermekei.  Felbecsülhetetlenül nagy elánnal szívta magába a tudni valókat. Tanult, tanult. Mindenből.

Ahogy ott azon az esős éjszakán az emlékek a fejében peregtek értette meg igazából, hogy mit is jelent neki amit megélt. Azt hogy megcsinálta. Még utoljára körbepillantott, majd lassan mindent szemügyre véve, szabályosan lefényképezve elindult a kastély parkjának kertjében. Riával az oldalán, mosolyogva egymásra, a világra, az égre. Oda fentre, ahonnan figyelik őket azok akik már nem lehetnek velük.


A repülőn ülve újból felidézte az otthoni emlékeket. Tudta, hogy nagy munka vár rá ha hazaér, tudta, hogy talán élete legnagyobb feladata ami előtte van, de már alig várta hogy belevesse magát. Az elméjében és a dolgozó szobája falán lévő táblán is kibontakozóban volt valami egészen új ötlet, egy új feladat.   Nem mondaná, hogy nem félt tőle, de nagyon várta, hogy végre a másik oldalra álljon és onnan is lássa, milyen is játszani. Játszani az életet! A nagy betűs életet.

Ez a film minden idők egyik legnagyobb durranása, már a történet  nyomtatott példányban  is országszerte nagy port kavart, persze ő írta, de most nem arra kérték, hogy segítsen a film megalkotásában. Most nem azt várták tőle, hogy írja meg egyik regényének a forgatókönyvét, nem is azt, hogy ügyeljen, hogy  a rendező  kihozza  belőle mindazt amit elvárt.  Nem! Most arra kérték, játssza el a főszerepet. Azt a szerepet, amitől annyira félt. Már mikor megírta a mesét is tudta, hogy nem lesz egyszerű az emberekkel megértetni, hogy az éremnek mindig két oldala van. Egy olyan személyiséget kell eljátszania, aminek egy az egyben önmaga volt a megalkotója, minden egyes zsiger, érzés, tudás, az ő elméjéből pattant ki. Ő szülte, az ő gyermeke volt. Iszonyatosan vágyott a kihívásra, arra hogy vajon eljátszani könnyebb lesz e mint megírni.